Bándi Gábor (szerk.): Baranya megye története az őskortól a honfoglalásig - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1979)

BARANYA MEGYE A RÓMAI KORBAN Fülep Ferenc—Sz. Burger Alice - Baranya megye a római korban

kat ezen a helyen hosszú ideig, a IV. sz. végéig megőrizték. Egyébként Graf római út nyomait említi Mohácsról, amit természetesen a limes-úttal kell azonosítani. Lugio (Dunaszekcso) előtt meg kell említeni még a limes-út vonalába eső Bár község területén talált római kori leleteket: edénytöredékeket, vaskést, szigonyt (?), továbbá Philippus Arabs középbronzát és Valens kisbronzát. Tehát az itt talált érmek is alátámasztják az előbbi megállapításunkat: a III. sz. közepétől a IV. sz. végéig kimutathatók a római élet nyomai ezen a helyen is a limes-út mentén. Bár érintésével futott be a limes-út Lugio (Dunaszekcso) táborába, amely egyik kulcsfontosságú helye volt a római határvédelemnek. Lugio határváros szerepét játszotta, és átkelőhelye volt annak a fontos útvonalnak, amelyik itt ágazott el a római limes-útból, átkelt a Dunán, és a DunaTisza közén keresztül nagyjából Szeged irányába vezet. Pannoniát a tőle Kre fekvő másik római tartománnyal, az Erdély területén fekvő Dáciával kötötte Össze. Lugio tábora a Várhegyen terült el. A legkorábbi leletek Po-vidéki és délgalliai terra sigillaták, amelyek alapján Barkóczi L. és Bonis É. arra következtettek, hogy a tábor az I. században létesült. Alátámasztják ezt az éremleletek is: a Lugio területéről származó érmek Nero vereteivel kezdődnek és az éremforgalom - ha gyéren is - az I. sz. második felétől folyamatossá válik. A tábor első megszálló csapatát a cohors II Asturum et Callaecorum képezte, amelyik már 80-ban Pannónia haderejéhez tartozik. A 148-ban kelt regölyi katonai elbocsátólevél, amely felsorolja Pannónia korabeli csapattesteit, arról tanúskodik, hogy ebben az időben Lugióban két csapat is állomásozik. Az említett mellett itt található a cohors VII Breucorum is. Mindkét csapat a század második felében, a 60-70-es években dúló markomann háborúk végéig a helyén maradt, és csak a markomann háborúkat követő átszervezés után került a cohors II Asturum et Callaecorum a délebbre fekvő Ad Militare (Batina, Jugoszlávia) táborába, míg helyét a cohors I Noricorum foglalta el. Ennek a cohorsnak érdekes emlékét ismerjük Dunaszekcsőről, amennyiben 201-ben, amikor Septimius Severus császár látogatást tett a lugiói táborban, a cohors katonái Septimius Severus és Caracalla császárok tiszteletére fogadalmi követ emeltek a táborban. A csapattest a 196-203-ig tartó szarmata háborúkban is részt vett és megkapta a császárok nevéből származó Antoniniana kitüntető melléknevet. A feliratos emlékek a cohorsot utoljára III. Gordianus császár idejéből említik. A tábor másik csapata, a cohors VII Breucorum, a markomann háborúk után is változatlanul Dunaszekcsőn maradt. Ennek a csapatnak a nevét nagyon sok bélyeges tégláról ismerjük, ugyanis igen nagy mennyiségben szállította az általa gyártott téglákat a legkülönbözőbb építkezésekhez Caracalla, Gordianus, Philippus Arabs császárok idejében, és a téglákba saját nevét, illetve a fent felsorolt császárok neveiből képzett és bizonyára a csapattestnek adományozott kitüntető neveket is belepecsételte.