Bándi Gábor (szerk.): Baranya megye története az őskortól a honfoglalásig - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1979)

BARANYA MEGYE AZ ŐSKORBAN Bándi Gábor—F. Petres Éva—Maráz Borbála - A Lengyeli kultúra

helyen megfigyelhető stratigráfia alapján lehet magyarázni. Igen gyakori ugyanis, hogy egy-egy települési egység területe, — miután lakói más helyen, talán csak a telep más pontján építettek új házakat, - a temetkezés helyévé lett. Az elhagyott lakóhely és a családi-nagycsaládi sírkertek ilyen összefonódását megnyugtatóan magyarázni ma még nem lehet. Okait valószínűleg a hitvilágban kell keresni. A telepekhez szorosan csatlakozó sírcsoportos temetkezés szokása, - a telepek és temetők végleges elkülönüléséhez vezető folyamat részeként, - a neolitikus csoportoknál ezidőben általános volt. E néhány általános megfigyelésen túl a kultúra temetkezési szokásai között, elsősorban a tájolás törvényszerűségeit lehet rögzíteni. Az aszódi adatok kivételével, az idézett dél-dunántúli zsugorított csontvázas rítusú temetőkben, kétféle fő tájolási móddal találkozunk. A Dombay J. által rögzített sokféle tájolási variációt K. Zoffmann Zs. vizsgálta felül. E szerint Villánykövesden, Pécsvárad-Aranyhegyen, Zengővárkonyban és Lengyelen az ún. „DK-i sírcsoportban", a K-Ny, baloldali és Ny-K, jobboldali fektetés a törvényszerű. E fő irányoktól való eltérésekből „világosan kitűnik, hogy a baloldali vázak tájolása csak 75 fokos sávon belül tér el a K-Ny tengelytől, s a jobboldali vázaknál hasonló, de fordított helyzetet találunk. A napkelték (napnyugták) látszólagos helyének maximális ingadozása a Kárpátmedencében 72 fok." A sírok tájolási ingadozása a főirány körül tehát, a napkelte és napnyugta látszólagos irányának felel meg. A lengyeli temető ún. „keleti sírcsoportjánál" ismerjük a kultúra másik sírtájolási variációját. E sírcsoport mind a 80 sírjánál a D-É, jobboldali fektetés volt megfigyelhető. Ez a tájolás csak rendhagyó esetként fordul elő pl. a zengővárkonyi temető néhány sírcsoportjánál. A lengyeli „keleti sírcsoport" homogén tájolása, valamint a villánykövesdi és zengővárkonyi antropológiai vizsgálatok eredményei kizárják a variációk nemmel- vagy életkorral való magyarázatát. Szinte kizártnak tekinthető az is, hogy hitvilágbeli differenciát tételezzünk fel, egy zárt közösségen belül. A tájolási eltérések mögött sokkal inkább származási, illetve házassági-kapcsolati háttér húzódhat. Ennek vizsgálata és elemzése azonban csak hitelesen feltárt teljes temetők alapján lehetséges. A temetkezési szokás megfigyelhető jellegzetességei között a koponyalevágás szokása a zengővárkonyi és a lengyeli temetőben egyaránt előfordul. Az előbbi lelőhelyen lehetőség nyílik e szokás sírcsoportonkénti áttekintésére is. A koponyanélküli temetkezések, - viszonylag nagy esetszámmal, - csak bizonyos sírcsoportoknál jelentkeznek. Úgy látszik továbbá, hogy ezen csoportokon belül elsősorban férfi és néhány gyermek (fiúgyermek?) sírnál figyelhető meg ez a jelenség. A koponyanélküli vázak mellett mindig viszonylag gazdag melléklet található. A szokás elterjedtsége a kultúra egész területén ma még tisztázatlan, ezért feloldására is csak kísérletek történtek. Felmerült az a lehetőség, hogy e megkülönböztető temetkezési mód, a családok vezetőinek kiváltsága lehetett. Ezt a verziót azonban bizonytalanná teszi a szokás gyakorisága egy-egy sírcsoporton belül, s problematikus a gyermekek esete is. Egy másik magyarázat szerint ez a