Bándi Gábor (szerk.): Baranya megye története az őskortól a honfoglalásig - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1979)

BARANYA MEGYE A RÓMAI KORBAN Fülep Ferenc—Sz. Burger Alice - Baranya megye a római korban

le, hogy ez a terület a pécsi ókeresztény temetőnek egyik központja lehet, kiemelkedő sírépítményekkel, rangos sírkamrákkal és sírkápolnákkal, amelyekben a pécsi ókeresztény közösség vagy a város kiemelkedő személyiségei, elöljárói, püspökök, diakónusok stb. voltak eltemetve. A sírkamrákban lévő fülkék arra mutatnak, hogy bennük mártírereklyéket helyeztek el. Ez is magyarázatul szolgál a sírépítmények gazdag kiképzéséhez. Ezek köré a sírépítmények köré temetkeztek a közösség többi tagjai, bizonyára rangjuknak megfelelően: a sírépítményekhez közel a gazdagabb, jómódú polgárok, a temető széle felé pedig az ókeresztény közösség szegényebb tagjai. Az épületek korát az előkerült leletekből nagyon kevéssé tudjuk meghatározni, de támpontul szolgálnak a sírkamrák falait borító falfestmények. Stíluskritikai alapon következtetve, ezek a sírépítmények a IV. sz. második felében, sőt a század egy-két évtizedeiben keletkeztek. Az ókeresztény temető e részének korát tehát ezek a sírkamrák mint vezérleletek határozzák meg. Nem zárhatjuk ki azt a lehetőséget sem, sőt a cella septichora egyenesen utal arra, hogy ezeknek az építményeknek a kora átnyúlik az V. századba, sőt későbbi időbe is. Ásatásaink során megállapítottuk, hogy az ókeresztény temető nem képezett összefüggő területet, hanem a temetőben nagyobb sírcsoportok helyezkedtek el. Ezek között szabad területek voltak, amelyek egy-egy nagyobb sírcsoportot egymástól elválasztottak. Az ókeresztény temető eddig teljesen ismeretlen, nagyobb sírcsoportját a székesegyháztól délnyugatra, a Geisler Eta u. 8. sz. ház udvarán fedeztük fel 1958-ban (Megyei Könyvtár). A XVIII. sz. végén a székesegyház felől D felé futó domboldalt levágták, hogy a barokk épület számára helyet nyerjenek, és az udvart a kerttől támfallal választották el. A támfal megépítése alkalmával itt egy festett, kettős sírt romboltak szét. 1958-ban a Megyei Könyvtár új szárnyának építése alkalmával lebontották a kertet határoló támfalat, ekkor a festett falú kettős sír előkerült. A sír Ny-K-i irányú, téglából és kőből épült, belsejét simára levakolták és kifestették. Hossza 250-262, szélessége 97 cm. Falainak vastagsága 40-60 cm között váltakozik. A sír falai magasan megmaradtak, a második sír nyugati oromzatos fala 132 cm magas. A benne talált téglatöredékek szerint tetején nagy téglákból készült nyeregtető feküdt, amelynek téglái össze voltak csapolva. A két sírt előre megépítették és kifestették. Mindkét sír keleti zárófala azonban nem volt kifestve, mivel a halottak betemetése után a sírok keleti falát kívülről rakták fel, utólag, és ezek belső oldalának kifestésére már nem volt mód. A 2. sír nyugati végében a halott feje alatt kőből készült „fejpárna" volt. Mindkét sír belső falát, a már említett keleti falak kivételével, kb. 1 cm vastag, sima felületű, fehéres, meszes habarcs borítja, amelyen színes festés látható. A sírok falait borító falfestmény rácskerítés-mintát mutat, a rácskerítés közeiben színes piros és sárga virágok. Egy-egy rács közepét köralakú minta díszíti. A 2. sír meglehetősen épen maradt nyugati oromfalán csupán egyetlen ilyen díszítést alkalmaztak, és fölötte az oromfalban körkörös, festett és bekarcolt dísz látható. Ez meglehetősen megron-