Bándi Gábor (szerk.): Baranya megye története az őskortól a honfoglalásig - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1979)

BARANYA MEGYE AZ ŐSKORBAN Bándi Gábor—F. Petres Éva—Maráz Borbála - A Lengyeli kultúra

mesztésnek kevés konkrét bizonyítéka került elő. A földművelésnek az életmódban betöltött bizonyos szerepét bizonyítani azonban éppen elegendő. A kétsoros árpa (Hordeum distichum L.) és tönkölybúza (Tritucim spelta L.) kimutatható lenyomatai a termékek oldaláról is igazolják ezt a tevékenységet. A vadászat és állattartás kérdésében már lényegesen jobb helyzetben vagyunk. A kultúra minden lényegesebb telepfeltárásából előkerült állatcsontanyag feldolgozásra került. így e két ágazat életmódbeli szerepe és aránya egzakt módon is kifejezhető. A zengővárkonyi, Pécsvárad-aranyhegyi és villánykövesdi telep faunavizsgálata a vadászott és tenyésztett fajták, illetve azok százalék-megoszlása tekintetében, teljesen azonos képet eredményeztek. A jelentős mennyiségű anyag miatt, most csak a zengővárkonyi arányokat említjük, mint jellemzőket. A házi- és vadállatok aránya ezek szerint 54,24%-45,76%. Ez az arány az állattartás enyhe fölényét mutatja a vadászattal szemben. A háziállatok között magasan a szarvasmarha vezet (41,97%), ezt a sertés követi, majd a juh és kecske (10,00%-1,06%). A vadállatok között a nagy húshozamú őstulok és gímszarvas vezet (18,49%-18,03%), s ezeken túl igen minimális a vaddisznó, őz, és egyéb apróállat előfordulása. Anélkül, hogy ezen adatokból messzemenő következtetéseket vonnánk le a Lengyeli kultúra életmódjának és települési viszonyának kapcsolatára, csupán megemlítjük, hogy a nagykiterjedésű, egyrétegű és gödörházas település, a jelentős állattartással szinkronban van. A közép-európai vonaldíszes kerámia dunántúli csoportjainak, - mint közvetlen elődöknek, - életmódbeli és települési tradíciói határozottan kimutathatók. E mellett azonban a DK-i későneolitikus csoportok életmódjának hatása sem hanyagolható el. Ez utóbbi, - mint látni fogjuk, - az anyagi kultúrában és a szokás világban még erőteljesebben mutatkozni fog. Temetkezési szokás A kultúra temetkezési szokásainak és a temetők legfontosabb jellemzőinek vizsgálatához is elsősorban néhány baranyai lelőhelyen tett megfigyelések állnak rendelkezésünkre. A temető-szerkezet szempontjából a zengővárkonyi lelőhely nyújtja a legnagyobb esetszámot, a 24 sírcsoportban feltárt 368 sír alapján. A kultúra névadó lelőhelyén két temetőcsoport, 80, illetve 47 sírjának megfigyeléseivel rendelkezünk. Villánykövesden 28 sír, Pécsvárad-Aranyhegyen 8 hiteles sír szolgál a temetkezési szokás vizsgálatára. A Szekszárd-Ágostonpusztán egy 20 sírós temetőcsoporttal rendelkezünk. Valamennyi lelőhely egyértelműen bizonyítja, hogy a Lengyeli kultúra telepei és temetői területileg összefonódtak. Az is kétségtelen tény, hogy a nagykiterjedésű, kisebb egységekből álló telepekhez sohasem tartozott, egész falut kiszolgáló, egységes nagy temető. Valamennyi feltárt temető olyan sírcsoportokból állt, melyek mindegyike valamelyik települési egységhez tartozhatott. A telep és temetőcsoportok viszonyát, a szinte valamennyi lelő-