Bándi Gábor (szerk.): Baranya megye története az őskortól a honfoglalásig - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1979)

BARANYA MEGYE A RÓMAI KORBAN Fülep Ferenc—Sz. Burger Alice - Baranya megye a római korban

lehet állapítani, hogy a sír melyik végébe helyezték a halott fejét. (Itt jegyezzük meg, hogy a pécsi ókeresztény temetőben a halottakat szinte kivétel nélkül, egységes szokás szerint, fejjel Ny, lábbal K felé fektették.) A tárgyalt sír tetején hatalmas kőlapok fekszenek, kettő közülük eredeti helyén, a sír tehát ezekkel volt lefedve. A sírkamra tüzetesebb vizsgálata alkalmával megállapítottuk, hogy ettől a sírtól D felé, a falak mentén keskeny párkány fut, amire ugyancsak vízszintes kőhasábokat fektettek. Ez azt jelenti, hogy az eredetileg beépített szarkofág déli oldalán a későbbi időkben újabb sírt létesítettek, amely egészen a sírkamra ajtajáig ért, tehát ebbe a sírkamrába a második sír létesítése után tulajdonképpen már belépni sem lehetett. A sírkamra északi falában, a félköríves fülkében falra festett kancsó és pohár látható. Fölötte dús levelekkel és fürtökkel borított szőlőtövet festett a festő. A sírkamra oldalait márványozott festést utánzó táblák borítják, amelyekhez a sírkamra déli bejáratáig rácskerítés minta csatlakozik. A rács közeiben színes virágok láthatók. Ez - a római katakombák festményeinek mintájára - a paradicsomkert kerítését, ill, virágait jelzi. Ennek a sírkamrának a kifestésé is azt szimbolizálja tehát, hogy a halott, illetve a halottak haláluk után a paradicsomba kerültek. E sírkamra fölött is sírkápolna emelkedett. Építészetileg rendkívül sajátosan van megoldva, amennyiben a kápolna falai nem épültek rá az alatta lévő sírkamra falaira, hanem ezektől a falaktól kissé kijjebb, magasabban kezdődnek, tehát a két építmény építészetileg nincs összekapcsolva. A sírkápolnában az 1964-ben történt újbóli feltárás és műemléki restaurálás során két helyen megtaláltuk a kápolna eredeti padlóját, amely téglából készült. A sírkápolna bejárati ajtaja D felé nézett, míg a sírkamrába lapos kővel lefedett, aknaszerű nyíláson mentek le, és az 1964-ben megtalált ajtón átbújva jutottak be a sírkamra déli ajtaján. A sírkamra ajtaja előtt Valens császár kis bronz érmét találtuk meg, amelyet 367-375 között vertek. Ez azt jelzi, hogy a temetkezés feltehetően ezután történt a sírkamrába. Az a lapos kő, amellyel a sírkamrába vezető aknát lezárták, korábban sírkő volt, amelyről valamilyen éles eszközzel, vésővel leverték a rajta lévő két alakot, és az egykori sírkövet felhasználták az akna lefedésére. 1913-ban fedezték fel a III. sírkamrát, amely azonban nincs falfestményekkel borítva. Ez az I. festett sírkamrához bevezető folyosó alatt helyezkedik el, annak déli végében. Bejárata D felé nézett, északi falában - a II. festett sírkamráéhoz hasonlóan - bemélyített, félköríves fülke található. A fülke előtt hatalmas, faragott szarkofág töredékei fekszenek. A K-Ny-i irányú szarkofágban temették el a sírkamra halottját. Nem maradt ránk semmi adat, amelynek alapján eldönthető lenne, hogy fölötte vajon emelkedett-e sírkápolna vagy sem. Az I. sz. festett sírkamrától Ny-ra fekszik a IV. sírkamra, amelynek falán szintén nem található falfestmény. Bejárata ugyancsak a múlt században épített földalatti folyosóról, D felé nyílik. A sírkamra északi fala előtt kőből és téglából épített hatalmas sírláda fekszik. Nyugati végében,