Bándi Gábor (szerk.): Baranya megye története az őskortól a honfoglalásig - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1979)

BARANYA MEGYE A RÓMAI KORBAN Fülep Ferenc—Sz. Burger Alice - Baranya megye a római korban

A római korban kétféle temetkezési szokást tudunk megkülönböztetni. A koracsászárkorban „divatos" temetkezési szokás szerint a halottakat halottégető helyeken (ustrina) elhamvasztották és a hamvakat eltemették a sírba, vagy edényekbe helyezve beszórták a sír fenekére. Ezeket a kora-császárkori hamvasztásos temetőket, amelyek bizonyára Sopianae-ban is megvoltak az I—II. században, mindezideig nem tudtuk meghatározni a város területén. Szórványos jelek mutatnak egy-két elszórt hamvasztásos sírra, valamint halottégető hely (ustrina) meglétére is. Ilyen hamvasztásos sírok Vasas területén kerültek elő, de a megyében Kékesden és Abaligeten is. Ezek a példák azt bizonyítják tehát, hogy ez a temetkezési szokás Baranya megyében is általános lehetett. Azokban a temetőkben, amelyeket a várostól É-ra, ÉK-re találunk, a halottak hamvasztás nélkül, régészeti nyelven csontvázas sírokban vannak eltemetve, azaz a halottakat felöltöztetve vagy lepelbe burkolva, különböző formájú és felépítésű sírokba temették el. A sírok között találunk egyszerű sírgödröket, amikor a halottakat a puszta földre helyezték, esetleg a holttest fölé háztetőszerűen egymásnak támasztott nagy téglákból tetőt építettek. Találunk a sírok között kőből és téglából épített, élére állított téglákból összerótt sírokat, fakoporsókat, kőből kifaragott, hatalmas szarkofágokat, belülről kifestett, díszes sírokat, illetve temetkezés céljára épített pompázatos sírkamrákat, sírépületeket. A temetők vizsgálatából azt állapíthatjuk meg, hogy ezek a temetők a III. sz.-tól kezdve a római város közvetlen közeléből indulhattak ki, és a III-IV. században fokozatosan terjeszkedtek É, ill. K felé, egészen a mai székesegyházig, illetve a Széchenyi téren túl K felé. A III. századi sírokra jellemző, hogy a halottak mellé sok útravalót helyeznek (pénzeket, edényeket, üveget stb.), a férfiakat teljes ruházatukkal, igen gyakran katonaviseletben temették el, ami azt jelentette, hogy a derekukon lévő díszes öv csatjai, veretei megtalálhatók a sírban, továbbá a katonaköpenyt öszszefogó biztosítótűk (fibulák) változatos formái, sőt egyes esetekben még a lábukon levő bakancs talpába vert szegek is a sírokban feküdtek. A katonaviselethez tartoztak a különböző fegyverek, kések, lándzsák, tőrök stb. A nőket felékszerezve helyezték a sírba, díszes nyaklánccal, fülbevalókkal, gyűrűkkel, különböző anyagból készült karperecekkel (arany, bronz, vas, csont). Sírjaikban gyakran találunk kozmetikai felszereléseket, festéket, tükröt, díszes haj tűket, fából készült és díszes bronzlemezekkel borított ládikákat, amelyek ékszeres ládikaként szolgáltak vagy fontos iratokat őriztek benne. Találtunk olyan eltemetett kisleányokat, akiknek a homlokát díszes párta övezte. Elég sok sírból ismerünk textilmaradványokat, különféle vásznakat, sőt egyik sírból aranyszövet maradványát is. A halottak mellé helyezett edényekben gyakran találhatók baromficsontok, jeléül annak, hogy ezekbe az edényekbe ténylegesen ételtitalt adtak útravalóul a halott mellé. A temetkezési szokásokban a IV. században bizonyos változások figyelhetők meg, amennyiben - a III. századdal szemben - sokkal kevesebb a halottak mellé helyezett útravaló, eltűntek az agyagból készült edények, 16 „Baranya az őskortól" 241