Bándi Gábor (szerk.): Baranya megye története az őskortól a honfoglalásig - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1979)

BARANYA MEGYE A RÓMAI KORBAN Fülep Ferenc—Sz. Burger Alice - Baranya megye a római korban

Fontos kultuszhelye lehetett Sopianae-ban Silvanusnák, akinek itt is, mint általában Pannóniában két mellékneve ismeretes: a Silvestris (erdei) és a Domesticus (házi, családi). Silvanusnák mint az erdők-mezők istenének tiszteletére állított oltárkövet i. sz. 163-ban Julius Rufus. Ugyancsak ő szentelt oltárkövet a „legjobb és leghatalmasabb" Juppitemek és a földanyának, Terra Maternek is. Az erdei Silvanus tiszteletét szolgálta egy Széchenyi téren előkerült oltárkő, de Silvanus Domesticus, a ház jólétét védő istenség neve is fennmaradt egy eléggé megrongált állapotban lévő oltárkövön. A birodalmi istenek kultusza elsősorban a hivatalosan állított oltárköveken mutatható ki. A már említett M. Ulpius Marcellus beneficiarius consularis Juppiternek, az ugyancsak említett Cicerius Homunció beneficiarius consularis - Gordianus császár üdvéért - szintén a legjobb és leghatalmasabb Juppiternek állított követ. Juppitert és Juno istennőt tiszteli meg oltárkövével i. sz. 237-ben Crispius Potens és P. Aelius Constans, akik mindketten az aquincumi legio katonái voltak. A már említett Hercules oltárkövet Aurelius Gratianus Sabinianus sopianae-i polgár állítja. Hercules ábrázolást találunk egy fontos sopianae-i leleten, egy bronzkorsón, amely másik két bronzedénnyel együtt a múlt században, a város határán kívül, a Homokbánya dűlőben került elő, valószínűleg vasalt ládikában. Ezen a bronzkorsón bekarcolt kép látható, amely Dionysosnak, a bor istenének tiszteletére rendezett felvonulás (thyasos) középpontjában álló és egy fiatal szatír által támogatott, részeg Herculest ábrázol. Ez a díszes bronzedény a II. sz. végén vagy a III. sz. elején készült. Fontos szerepe lehetett Sopianae-ban, mint általában az egész birodalomban, az isteni tiszteletben részesített császárok kultuszának is. Talán ennek az emléke maradt ránk egy aranyozott bronz császárportré formájában, amely II. Valentinianus császárt örökítette meg. A császár fején gyöngyfüzérből készített diadémot viselt, amelyet elöl hatalmas ékkő díszített. A fiatal császár vállán a császári köpenyt (paludamentum) a díszes, középütt bizonyára drágakővel díszített fibula fogta össze. A kis szobor bronz- vagy ezüsttál, ill. pajzs közepének díszítésére szolgálhatott. Más felfogás szerint hadijel végére lehetett feltűzve, vagy konzuli jogart díszítettek vele. Említést tettünk már az egykori fórumon talált aranyozott bronzszobor töredékéről, amely ugyancsak valamelyik császárt ábrázolhatta, és bizonyára a császárkultusz szentélyében állhatott. A II. századtól a birodalmi istenek kultuszának rovására egyre inkább tért hódítanak Pannóniában is a keleti, ún. misztérium-vallások. Ezek a vallások a keleti tartományokból nagy tömegben Pannóniába kerülő, keleti származású kereskedők révén jutnak el hozzánk is. A keleti vallások között legnépszerűbb volt - a fennmaradt oltárkövek és emlékek nagy számából következtetve — Mithrasnak, a perzsa napistennek, a fény és világosság istenének kultusza, aki a kultusz tanítása szerint megöli és legyőzi a gonoszt. Aquincummal ellentétben, ahol több Mithras szentély ismeretes, és kultuszkép is fennmaradt, Sopianae-ban rendkívül kevés a Mithras-ra vonatkozó emlékanyag. A postapalota udvarán folytatott ásatások során került elő egy rendkívül kezdetlegesen faragott, a „mindenható"