Bándi Gábor (szerk.): Baranya megye története az őskortól a honfoglalásig - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1979)
BARANYA MEGYE A RÓMAI KORBAN Fülep Ferenc—Sz. Burger Alice - Baranya megye a római korban
rangú ember Marcus Ulpius Marcellus, aki a légió IV. Flavia állományába tartozott (állomáshelye Singidunum, a mai Belgrád), s aki Juppiter tiszteletére emelt oltárkövet városunkban. Egy másik családi sírkő Március Ursust, a legio III. Italica katonáját és családját örökített meg. P. Aelius Constans az a második candidatus, aki az aquincumi hadtesthez tartozott, és Pécsett állított Juppiternek és Junónak oltárkövet. Más pannóniai városok életében jelentős szerepet játszó kiszolgált katonák, veteranusok rendkívül kevés kőemléket hagytak hátra városunkban. Ugyancsak nem ismerjük itt a rabszolgák vagy felszabadított rabszolgák liberti - emlékét sem. A feliratokon kívül a kőemlékek ábrázolásából is nyerhetünk bizonyos adatokat a lakosság összetételére. Ahhoz viszonyítva, hogy jelenleg Sopianaeban nem ismerjük katonai tábor vagy helyőrség emlékét, a kőemlékek elég sok katona emlékét őrizték meg. Az első ilyen katonaemlék az ala I. Aravacorumnak, tehát egy hispániai eredetű lovascsapatnak a kiszolgált, de még mozgósítható katonáját (missicius) örökítette meg. A II. századból számos katonaábrázolás maradt ránk, amelyek ezeket az embereket katonaviseletben mutat : ák be, vállukra vetett köpennyel (sagum), amelyet a jobb vállon biztosítótű (fibula) fog össze. A II. sz. végéről, a III. század első feléből származnak azok a katonaábrázolások, amelyeken az illetők ugyancsak hagymafejes fibulát és derekukon katonai övet viselnek. Az egyik sírkövön kifaragott alak kezében ostort látunk, amelyik estleg foglalkozására mutat, avagy a katonák ellátásáról gondoskodó gazdasági tisztviselő hivatali jelképe volt. A városban talált oltárkövek, sírkövek, egyéb kőemlékek - elsősorban az I—II. században - fejlett helyi kőfaragó iparról beszélnek. A város területén talált szerszámok: fejsze, gyalu, fúró stb. azt mutatják, hogy a városban famegmunkálással foglalkozó iparosok: ácsok, bognárok is dolgozhattak, A vasszerszámokból helybeli kovácsmesterek működésére tudunk következtetni. A nagy számban talált edények egyrészt kereskedelmi úton kerülhettek ide (Aquincum és déli műhelyek, pl. Siscia), másrészt pedig nem zárhatjuk ki azt a lehetőséget, hogy helyi vagy környékbeli fazekasmesterek is működhettek, akik ellátták a város lakosságának ilyen irányú szükségleteit (pl. Bicsérd). A város nagyszabású épületei, templomai, a temetők sírépítményei fejlett építőiparra vallanak. Az építőipar meglehetősen differenciált lehetett; találkozunk kőművesek, stuccokészítők, mozaikkészítők, festők, kőfaragók, vízvezetéképítők és szerelők munkájával. A leletek sokat elárulnak a házak belső berendezési tárgyairól is. Konyha felszereléséhez tartoztak vagy esetleg díszedények voltak azok a nagyszámban található bronzkorsók, kancsók, vödrök, amelyek Sopianae-ból ismeretesek. Az agyagból készült edények között nemcsak az egyszerű háziedényeket találjuk meg, hanem megtalálhatók a domborképekkel díszített edények, az ún. terra sigillaták is, amelyek kezdetben Itáliából, majd Galliából és Germaniából kerültek Sopianae piacára. A városban előkerült üvegedények között a legváltozatosabb formájú üvegpalackok, poharak, illatszeres edények, a legkülönbözőbb típusú díszedények a lakosság szükségleteit szolgálhatták.
