Bándi Gábor (szerk.): Baranya megye története az őskortól a honfoglalásig - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1979)

BARANYA MEGYE A RÓMAI KORBAN Fülep Ferenc—Sz. Burger Alice - Baranya megye a római korban

1972-ben Fülep F. a Jókai u. és Szálai A. utca sarkán levő egykori TÜZÉP telep helyén kb. a II. században épült, rendkívül jóminőségű falakkal határolt, több helyiségből álló római házat tárt fel. Ez azt bizonyítja, hogy a római város épületei a Rákóczi út vonalától délre is megtalálhatók és ez a terület egészen a IV. sz. végéig a római város sűrűn beépített területéhez tartozott. A római város legdélibb pontját az új városközpont építkezése alkalmával, az egykori Ma;láth utca környékén sikerült megtalálni: egy több mint 30 m hosszú, ugyancsak méteres falvastagságú, hatalmas épületet, amelynek a belsejét két oszlopsor tagolta. Nincs kizárva, hogy ez az épület, amelyben a mindennapi életre utaló rendkívül kevés leletanyag került elő, talán a város déli részében egy különálló szentély lehetett, amelyet a két oszlopsor három hajóra tagolt. Az épület belsejében talált egyetlen római érem, Hadrianus császár vereté azt mutat;'a, hogy ez az épület is a városnak ahhoz a részéhez tartozott, amelyik már a II. században felépült. Az épület belsejében természetesen későbbi időszakra vonatkozó falcsonkokat is találtunk. A római város épületeinek áttekintése után vizsgáljuk meg, hogy ezek a nagyszabású középületek, szerény lakóházak milyen építőanyagból, hogyan készültek. A város épületei helyi mészkőből, valamint téglából épültek. Egész biztos, hogy a Mecsek oldalában, esetleg a Tettyén működtek római kori kőbányák. A téglákat vagy helyi téglavetők állították elő, vagy pedig a közeli Bicsérdről szállították ezeket az építkezésekhez, ahol - alább látni fogjuk fazekastelep és téglaégető működött. A házak beosztásánál bizonyára a birodalomszerte ismert sémák uralkodtak Sopianae-ban is: egy központi udvar körül helyezkedtek el a lakószobák, konyhák és külön a gazdasági épületek. A város területén előkerült néhány épületelem segítséget nyújt ahhoz, hogy egy-egy díszesebb lakóházat megelevenítsünk. A városban több helyről ismerünk márványoszlop- és oszlopfő töredékeket, márvány párkányrészeket, falborításokat, stuccotöredékeket és díszes falfestmények maradványait. Itt jegyezzük meg, hogy a márványtöredékeket, amint a kőzettani vizsgálatok bizonyítják, a mai Ausztria - az egykori Noricum provincia - területéről szállították városunkba. Az épületek padozatát meszes, habarcsos, zúzott téglaporral kevert ún. terrazzópadló képezte, és a fürdő épületénél a falakat is hasonló vakolattal tették vízhatlanná. Egyes épületekben díszes mozaikpadlók is előfordultak. A fürdőben, de egyes lakóházakban is megtaláljuk — Pannónia éghajlatának megfelelően - a fűtési berendezéseket, amellyel a hideg éghajlatot igyekeztek elviselhetővé tenni. A város szűk területéből következtetve utcái elég szűkösek voltak. Amint a fentebbiekben már céloztunk rá, esetleg sakktáblaszerűen voltak az utcák megépítve és a derékszögű utcahálózat egy-egy háztömböt (insulát) zárt közre. Az úttestek ledöngölt kavicsból készültek, azonban nem tartjuk kizártnak, hogy itt is akadtak hatalmas kőlapokkal burkolt utcák, azonban ezeket a kőlapokat a középkorban felszedték és építkezésre használták fel. A várost bizonyára a Mecsek lejtőin elterülő erdők vették körül, amelyeknek fáit gerendák, deszkák készítésére használták fel. Az épületek elszenesedett famaradványainak vizsgálatából