Bándi Gábor (szerk.): Baranya megye története az őskortól a honfoglalásig - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1979)

BARANYA MEGYE A RÓMAI KORBAN Fülep Ferenc—Sz. Burger Alice - Baranya megye a római korban

elpusztított hatalmas épületek bizonyára Ny felé folytatódtak. A posta további terjeszkedése sürgetővé tette a posta udvarán, ill. az ettől Ny-ra eső területen folytatott ásatásokat. Az ásatások során valóban újabb hatalmas épületek kerültek napvilágra, amelyek elhelyezkedésükben és irányukban megegyeztek a rajzban megörökített, 60 évvel ezelőtt elpusztított épületekkel. Az ásatások során központi fűtéssel ellátott fürdőépület romjai bontakoztak ki, amelyek feltehetően nyugati traktusát képezték a korábbi nagy épületcsoportnak. Ezeknek az épületeknek több periódusa bontakozott ki. A legkorábbi, kb. 1 m vastag falakkal ellátott, gondosan épített épülettömbben fürdőmedencét ismertünk fel, amelynek a medencéjét 40 cm vastag, vízhatlan terrazzópadló borította, a falakon többszörös vízhatlan vakolatréteggel és a helyiség egyik sarkában kb. 12 cm átmérőjű lefolyóval. Ezek az adatok kétségtelenül bizonyítják, hogy fürdőépületet találtunk, ill. olyan nagyobb középületet, palotát, amelynek ez a szárny a fürdőtraktusát képezte. Az egyik helyiségben nagy számmal kerültek elő vékony, csiszolt, fehér márványlapok, amelyekkel bizonyára a fürdőmedencéket, illetve a medencékbe vezető lépcsőket burkolták. Olyan téglákat is ismerünk, amelyek a falakba épített fűtőcsövek töredékei voltak, bizonyságául annak, hogy az alulról fűtött padló mellett az egyes helyiségek falait üreges téglákból készített csövekkel látták el, és a meleg levegő ezekben cirkulált. A fürdő épülete, az ott talált pénzek és edénytöredékek alapján, az i. sz. II. század első felében épült. Azonban a század második felében már elpusztult, a padlót vastag törmelékréteg borítja. Feltételezzük - és ezt a megye területén másutt is észlelt kincsleletek ugyancsak bizonyítják -, hogy ezt az épületet, illetve Sopianae városát a 167-ben Marcus Aureilus császár uralkodása alatt kitört kvád-markomann-szarmata háborúk idején ellenséges betörés pusztította el. Ez a hatalmas épülettömb a környező épületekkel együtt nagymértékben elpusztult. A falakat egy bizonyos magasságig leszedték, és a törmelékeket elegyengették. A jelek arra mutatnak, hogy az újjáépítés egyelőre hevenyészett, ideiglenes jellegű volt, mert sövényfonású, sárral tapasztott épületek törmelékei borították szinte az egész ásatási területet. Ezeket az ideiglenesen felépített épületeket azután a III. század második felében, 259-260 tá;án újabb ellenséges pusztítás dúlta fel, amely D felől a Dráván keresztül érte területünket, és amely Fitz J. kutatásai alapján egész a Balatonig hatolt, tehát a megyénkben levő római települések közül több is áldozatul eshetett - elsősorban a főútvonalak mentén — ennek a pusztításnak. Az elpusztított épületek helyén a III. század második felében, a IV. sz. fordulóján újabb nagy építkezés kezdődött. A 100-110 cm vastag törmelékréteg tetején helyezkedik el az újabb épületek padlószintje, azonban ezeknek az épületeknek a falai már csak 50-60 cm vastagok, a padlók terrazzórétege 5 cm vastag, jeléül annak, hogy az épületeket már összehasonlíthatatlanul rosszabb minőségben építették újjá. Az épületnek ebben a periódusában is megtaláljuk a központi fűtőberendezés nyomait, a fűtőkemencéket, a padló alatt futó fűtőcsatornákat, amelyek hozzá tartoztak a városi élet kényelméhez. Ásatásaink során erről a területről több mint 1000 db római érem került elő. Ezeknek az érmeknek az előfordulása biztos támpontot nyújt az épületek