Bándi Gábor (szerk.): Baranya megye története az őskortól a honfoglalásig - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1979)

BARANYA MEGYE AZ ŐSKORBAN Bándi Gábor—F. Petres Éva—Maráz Borbála - Késő vaskor

A szentélyek, szertartások feltételezik a papság jelenlétét, a szertartásokat, jóslatokat a vatesek végezték. Még a római korban is tudunk pannon augurokról, ekkor így nevezték a vateseket, jóspapokat. Ugyancsak a római korba nyúlóan követhetők a kelta istenek tovább élő kultusza: Juppiter Teutanusnak állít oltárt Titianus augur a Gellérthegyi oppidum területén az i. u. III. században. Fejedelmi temetkezést nem ismerünk nemcsak Baranyából, de a Dunántúl többi részéből sem. Viszont területünkről való az egyik legjelentősebb ékszer lelet: a Hercegmárokról (Gajic) származó arany torques. A nyakperec a keltáknál az istenség, majd a fejedelmi hatalmat jelző szimbólum volt, csak később vált viseleti darabbá. A hercegmároki példány nemesfémből készült, művészeti stílusát vizsgálva az i. e. III. század végén kezdődő, i. e. I. századig tartó plasztikus stílus körébe tartozó, kiemelkedő alkotás. Mindenképpen fejedelmi jelvény vagy igen gazdag vezető réteghez tartozó egyén ékszere lehetett. A társadalmi vonatkozáson kívül választ ad néhány kereskedelmi és művészi kérdésre is. Hasonló darabokat Gallia területéről Dél-Franciaországból ismerünk. Összefoglalás A kelta telepek és temetők nagyságrendjéből csak azt vonhatjuk le, hogy mind a nagyobb települési központok (Pécs környéke), mind a kisebb létszámú, egy- és néhány családos, major nagyságú település egyaránt megtalálható a kelták négy évszázados ideje alatt. A kézművességre vonatkozóan, a fazekasság lehetett a legerősebb „szakma", és fontos pénzverő központok működhettek itt (Dunaszekcso). Hiányzik területünkről - hasonlóan a festett edényművesség gyakorlatához - a kard készítő műhely, a kardkovács művesség nyomai. Furcsa ez, mert területünktől északra, Veszprém megye területén és délre, a Szerémségben működött a két legjellegzetesebb kardművességi központ. A sok harcos sír ellenére, a jellegzetes, ún. „magyar" kardstílus darabjait: a vésett, vonalas mintákkal díszített kardokat, egy nagyon szép példány a KiskőszegBatinai kard képviseli. A rendelkezésünkre álló adatok három fázist jelölnek a kelta időszakban a vizsgált területen: a betelepülés korszakát, amely néhány temetkezéssel, sírral jelentkezik és a IV. század végét jelenti; egy már sűrűbb településekkel jellemezhető időszak, amely a III—II. század idejére esik s amikor a legtöbb település Pécs környékén volt; végül az i. e. I. század, az i. u. I. századba nyúlóan, ekkor a Duna felé tevődött át a települési súlypont, ahol KÉSÖVASKORI LELŐHELYEK BARANYA MEGYÉBEN: PANNONOK, KELTÁK 1. Beremend 2. Kővágótöttös 3. Magyartelek 4. Szentlőrinc 5. Bakonya—'Szabókúti dűlő 6. Bakonya—Kisbakonyai dülő 7. Baksa—Rádfa puszta 8. Bogádmindszent—Újmindszent