Bándi Gábor (szerk.): Baranya megye története az őskortól a honfoglalásig - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1979)

BARANYA MEGYE AZ ŐSKORBAN Bándi Gábor—F. Petres Éva—Maráz Borbála - A Lengyeli kultúra

A Lengyeli kultúra A Kárpát-medence későkőkorának és korarézkorának történeti képe élesen két kulturális régió, két rokon népnek kapcsolataiból álló önálló kultúra köré rendezhető. Az alföldi területeken a Tiszai-Herpályi-Csőszhalmi kultúrának nevezett nép, illetve a Tisza-Maros vidékén az ún. Bánáti (Vinca) kultúra virágzott. A Dunántúlon az őshonos vonaldíszes kerámia népének és a DK-felől benyomuló Bánáti (Vinca) kultúra hatásainak összeolvadása és továbbfejlődése révén, új civilizáció bontakozott ki, a Lengyeli kultúra. A kultúra névadó lelőhelyének felfedezése, az ott végzett ásatások és a kultúra első önálló meghatározása egyaránt Wosinsky Mór nevéhez fűződik. A minden részletre kiterjedő, települést, temetkezési szokást, anyagi kultúrát és az igen távoli kapcsolatok keresését elvégző részpublikációkat 1880-1896 között jelentette meg a szerző. A Wosinsky Mór által bemutatott anyag európai rokonságának kérdése, illetve az első reflexiók még a századfordulón megjelentek a lengyeli leletekkel kapcsolatban. A rendszerezés kérdésében a 20-as években indult meg az európai kutatás, ez jelentette a magyarországi szakirodalom kibontakozásához is az alapokat. Ezen kutatási előzmények után kezdődött meg a Lengyeli kultúra legnagyobb lelőhelyének feltárása Zengővárkonyban, ma'd ezt követően a kultúra több fontos telepének és temetőjének ásatása a Dunántúl területén. Dombay János első közleményei után, már az újabb anyag ismeretében, megérett a helyzet a kultúra értékelésére. A Dombay János által publikált villánykövesdi. Pécsvárad-aranyhegyi és zengővárkonyi telepek és temetők teljesen világossá tették, hogy a Lengyeli kultúra nem alakulhatott a Tiszai kultúrából. Dombay János, bár a kultúra értékelését nem végezte el, anyagközléseiben elegendő adatot szolgáltatott arra rézve, hogy a lengyeli leletanyagot lényegében önállónak tekinthessük a tiszaitól, s a határozottan kimutatható rokonvonásokban legfeljebb az eredet bizonyos közös gyökereit kereshessük. A kultúra ma ismert képét, eredetének, történetének legfontosabb vonásait, különös tekintettel a baranyai területekre, Kalicz Nándor, Makay János és K. Zoffmann Zsuzsa tanulmányai alapján lehet bemutatni.