Bándi Gábor (szerk.): Baranya megye története az őskortól a honfoglalásig - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1979)
BARANYA MEGYE AZ ŐSKORBAN Bándi Gábor—F. Petres Éva—Maráz Borbála - Késő vaskor
A történeti források alapján tehát az i. e. I. század elejére Baranyától északra, Somogy-Tolna megye területét, a Duna vonalát elfoglaló Hercuniates néven jelzett törzs, délre pedig a scordiscus hatalom megszűnése után a pannon törzsek hatalmáról tudunk. Mit lehet leszűrni a régészeti adatokból erre az időszakra vonatkozóan, és hogyan egyezik a két kép? Települési viszonyok A La Tène korszok végén, a LT D (i. e. I. sz. - i. u. I. sz. eleje) ideje alatt a Baranya megyei kelta lelőhelyek anyaga szinte kivétel nélkül telepről származik. így ennek a korszaknak a vizsgálata szórványos település történeti adatokat is nyújt, az eddigi, szinte kizárólag temetőből származó leletanyaggal szemben. A telepek közül Bóly-Sziehert puszta és Dunaszekcso a leghangsúlyosabb: leletanyaguk mennyisége, illetve fekvés adta jellege (Dunaszekcso) miatt. Bóly-Sziebert puszta esetében avar temető feltárása hozott felszínre egy késő La Tène-kori ház részletét: 70-80 cm mélyen földbe süllyesztett ház nyoma és nagy mennyiségű paticsfal töredék került elő. A ház - ez a feltárt részletből is megállapítható - a késő La Tène lakóház szerint készült típusú, hasonlókat ismerünk az ország egész területéről. (Acsa - Iván, Felsőszentiván-Ángyihegy). Ezt az egyszerű, sarkain lekerekített, alaprajzilag alig változó háztípust építették később is, a római foglalást követő .i u. I—II. században a még tovább élő rómaikori őslakosság telepein. A Bóly-Sziebert pusztai telep gazdasági jellegét a nagy mennyiségű faszén töredék, olvadt vassalak is aláhúzza. A hosszú ideig élő telep használatának két szélső időhatárát egyrészt egy közép LT végét jelző visszahatott lábú drótfibula (Viollier LT II.-Hunyady LT C), másrészt a telep életének utolsó szakaszát mint legkésőbb készült tárgy, egy már a rómaikort idéző szürke fedő alapján állapítottuk meg: az i. e. II. század végétől a római foglalás idejéig, az i. u. I. századig. (A feltáró Papp László római kerámiát is jelez naplójában, JPM Adattár Boly (8). Bár a feltárás csak egy ház részletét rögzítette, a telep nagyobb méretű lehetett, ezt a nagymennyiségű kerámia lelet alapján tételezzük fel. Az ugyanezen a területen elhelyezett későbbi avar sírok a telep részletesebb megfigyelését nem tették lehetővé. Dunaszekcso a Duna vonalát követő nagy telepek, átkelőhelyek egyike, amelyeknek sorát Dévény (Devin) nyitja meg, majd Esztergom, Gellérthegy-Tabán, Százhalombatta után, Dunaszekcsőig bezáróan sorolhatjuk a Duna középső szakaszán. Földra : zi helyzetüknél fogva, ezek a telepek szinte állandóan lakottak voltak. Dunaszekcso esetében a kelta időszakban a telep lakottságának időhatárait egy babos-rozettás bronz karperec, mint legkorábbi darab, az i. e. II. század végét adja számunkra, keltakori önálló életének végét a római foglalás határolja. A Duna mellett felsorakozó telepsor, köztük Dunaszekcso is, nem tartozott a nyugat-európai értelemben vett oppidumok, erődített telepek közé, ahogy a közvetlen szomszéd területek, Ausztria, Csehország hasonló tele-
