Bándi Gábor (szerk.): Baranya megye története az őskortól a honfoglalásig - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1979)

BARANYA MEGYE AZ ŐSKORBAN Bándi Gábor—F. Petres Éva—Maráz Borbála - Késő vaskor

A másik övfajta, a 2. beremendi sír öve, áttört csattal, bronz spirálokból állt, bőrre varrhatták, ahogy az előző, asztragalos övet is. Ezt a fajta övet is hordták már a VI. században a Dél-Balkánon, görög hatásra, de ismert volt Románia, Bulgária, Jugoszlávia területén is fiatalabb változata, az V. századból. A sokféle - sárga, kék, zöld üvegpaszta - gyöngy közül, amely a kor általános divatjához tartozott, egy ezüst, bordázott, poncolt dísszel készült gyöngy érdemel említést. A Szentlőrincen szintén viselt ékszer technikája, - arany változatban is - egészen a görög, ion aranyművesség ékszereiig követhető délen, innen eredően hasonló ékszereket, gyöngyöket, fülbevalókat készítettek és viseltek a Balkán illir területén. Az ezzel a filigrán, filigránt utánzó technikával készült ékszerek divatja éppen olyan soká élt — újra és újra felelevenedett, esetleg új impulzust is kapott délről - a Dél-Dunántúl kelta világában, mint az asztralagos övek viselete. A szentlőrinci temető ékszerei nem sokban különböznek a beremenditől, mindössze néhány valamivel fiatalabb fibula típus utal a temető pár évtizeddel tovább történő használatára. A divatra érzékenyen reagáló és változó formájú fibulák itt a következők: a beremendi temetőből ismert Certosa fibulák számszeríjjas változatai (számszeríjának nevezi a régészeti szaknyelv a kapcsoló tű rugójának többszörös csavarású spirálját, amely két oldalt vízszintesen kinyúló részből és íves összekötéséből áll) - gombos és állatfejes végződésű formákban. Ez a két fibula együttesen, párban, több sírban is előfordult (27. 29. 42. sír), hasonló párosításban délről több helyről ismert, többek közt Sanski Most-ról, amely a legtöbb hasonlóságot mutat a szenlőrinci temetővel. A Certosa fibula egyik változata (Terzan XIII. típus) a délkelet-alpi területre jellemző, itt és a dunántúli-balkáni vidéken a leggyakoribbak: a két terület közös viseletét jelzi és egyben a szlovén terület hatását nálunk. Ennek, a területünkön nyugati eredetű fibula változatnak különböző helyi variánsai vannak (Terzan XIII-h) amelyek már a temető legfiatalabb szakaszának idején, a IV. században készültek, ezeket és az állatfejben végződő ívfibulát már a IV. század közepén és második felében hordták. Az utóbbi már a következő korszak stílusához kötődik, La Tène ízlésű darab. Számszeríjas fibulák (Szentlőrinc, 38. sír)