Bándi Gábor (szerk.): Baranya megye története az őskortól a honfoglalásig - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1979)

BARANYA MEGYE AZ ŐSKORBAN Bándi Gábor—F. Petres Éva—Maráz Borbála - Késő vaskor

riai, távolabb a közép-európai Hallstatt-körbe tartozik, etnikai meghatározására nincs olyan határozott feltevés, mint az előzőkére. Számunkra mindez azért lényeges, mert Baranya két, korszerűen feltárt lelőhelyén - Beremend és Szentlőrinc - talált régészeti anyag határozott azonosságot mutat a Donja Dolina, illetve Sv. Lucija (Most na Soci) kör tárgyi anyagával. Sőt éppen ennek a két temetőnek a közzététele és etnikai meghatározása (Jerem Erzsébet publikációi) hozzájárult a további részletekbe menő feldolgozások megindításához. A Baranya megyei lelőhelyek A két lelőhely - Szentlőrinc és Beremend - egy nagylétszámú, 72 sírós temető, illetve két sírból álló, fejedelmi temetkező hely. Mindkét temetőben túlnyomórészt olyan tárgyak találhatók, amelyek az i. e. V. századra jellemzőek. A két temető azonban mégsem teljesen egykorú, a beremendi korábban kezdődik, míg a szentlőrinci temetőbe valamivel tovább temetkeztek, a sírokba helyezett ékszerek között még a IV. század második felére jellemző darabok is vannak, jelezve, hogy a kelta időszakba nyúlóan is használták. A két temető közötti minimális időeltolódás azonban nem lényeges, mindkettő ugyanabba a kulturális egységbe tartozott és ugyanazt a társadalmat tükrözi. Női viselet A beremendi sírok gazdag, ékszerrel díszített női temetkezések: a ruhát összefogó fibulák, ezüst láblemezes ívfibulák és gombos Certosa típusúak. A divat változásait legjobban követő kapcsoló tűk használati idejét az V. századra határozhatjuk meg. Az ezüst láblemezes, vésett körkörös dísszel díszített darabok görög mintára készülhettek, valószínűleg balkáni illir műhelyekben, mert területünktől délre több lelőhelyen is találunk hasonlókat (Atenica, Novi Pazar, Kacanj). Az általánosabban viselt gomboslábú Certosa fibulák elterjedése nagyobb körben figyelhető meg: a névadó lelőhelyhez kapcsolódó észak-itáliai területekről kiindulóan a kelet-alpi vidéken a legsűrűbb az előfordulása, éppen úgy, mint a Balkán északnyugati részén. A típus különböző változatai pedig hosszú ideig használatban voltak, a következő évszázadban a kelták is viselték. A beremendi 2. sír gombos Certosa fibulái (Terzan V. típus) a legrégibb változat itt. Ezt a variánst megtaláljuk Velemszentvidtől a balkáni Glasinac-körig, de főképp Sv. Lucija és Dolensko csoportok területén. A Glasinaci Crvena Lokva CIII. tumulus egyik sírja a legközelebbi, hasonló összetételű temetkezés, vagyis az ide temetett nő ugyanolyan ékszereket viselt, mint beremendi társa: a hasonló Certosa fibulán kívül ezüst láblemezes fibulája is volt s gerezdes bronz díszei. Déli kapcsolatok olvashatók ki a beremendi sírokban talált övekből is. Az egyik övtípus, a kis gömbökből tagolt, öntött pálcákból álló, ún. asztra-