Bándi Gábor (szerk.): Baranya megye története az őskortól a honfoglalásig - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1979)

BARANYA MEGYE AZ ŐSKORBAN Bándi Gábor—F. Petres Éva—Maráz Borbála - Korai vaskor

A Jakab-hegyi halomsírokban talált agyagedények nagy részét kifejezetten a temetkezésekhez készítették az akkori fazekasok. A nagy agyagurnák igen rossz megtartásúak, rosszul vannak kiégetve, sőt többségüket jóformán csak szárították; a mindennapi életben, a háztartásokban való használatuk elképzelhetetlen. A sírmellékletek közt a leggyakrabban előforduló edényformák közé a magasra felhúzott fülű bögrék, a félgömbös formájú, omphalosos aljú kis csészék és a behúzott peremű, peremükön turbántekerccsel díszített tálak tartoznak. Formájuk és díszítésük az előző korszakban volt általánosan elterjedt; a hasonló Jakab-hegyi edények az Urnamezős kultúra agyagművességének a korai vaskorban is továbbélő hagyományát bizonyítják. A Jakab-hegyi halmokban talált nagy urnák formai előzményei viszont nincsenek meg az Urnamezős kultúra temetkezéseiben és településein,- ezek új, a Hallstatti-kultúra fazekasainak formakincsében meglévő típust képviselnek. A leggyakoribb díszítésmód az edények hasán levő függőleges kannelurázás (széles besimítások sora), valamint a sraffozott háromszögekből álló ornamentika és az edények nyakvonalán elhelyezkedő kis szalagfül. Az urnák felülete általában fekete színű, fényezett. A grafitozás és a vörös festés, a meander-motívum, az állafej-plasztika a korai vaskor kezdeti időszakában még nem ismert. Ezek a díszítésmódok és motívumok csak az i. e. VII. század vége felé jönnek divatba a Délkelet-Dunántúlon. Az etruszk és vénét kultúra elemeivel kapcsolatban említett jugoszláviai Martijanec és a Mecsektől északnyugatra levő Nagyberki - Szálacska lelőhelyeken kerültek elő legszebb példányaik. A keleti Hallstatti-kultúra idejéből való az a Baranya megyében előkerült, finom agyagból készült, szürkés színű díszedény, amelynek közelebbi lelőhelye ismeretlen. A háromszájú edény hasvonalán hegyes, tüskeszerű bütykök sorakoznak, amelyek kinyújtott emberi karokra emlékeztetnek. Nem tudjuk, hogy telepről avagy sírból származik-e ez a díszedény, így rendeltetéséről sem tudunk semmi biztosat. Valószínűleg a vallási szertartásoknál, italáldozat bemutatásakor használták, de az is elképzelhető, hogy a temetkezési rítussal összefüggésben került földbe. Mindenesetre a keleti Hallstatti-kultúrának egyik eddig ismert legszebb Baranya megyei emlékének tarthatjuk ezt a háromszájú edényt. Hozzá hasonló agyagedények Sopron környékéről és Ausztria területéről ismertek. Az időrend kérdése és néhány történeti probléma Az előbbiekben röviden felsoroltuk a vaskor kezdetének mindazokat a jellegzetességeit, amelyeket elsősorban a Jakabhegy feltárása révén sikerült megismernünk, s amelyek különböznek az előző korszak, a későbronzkori Urnamezős kultúra népének hagyatékától. Az új leletanyag párhuzamainak megkeresésével, tipológiai elemzéssel a továbbiakban megkíséreljük meghatározni azt az időpontot, amikor ez az új leletanyag megjelent a Délkelet-Dunántúlon.