Bándi Gábor (szerk.): Baranya megye története az őskortól a honfoglalásig - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1979)

BARANYA MEGYE AZ ŐSKORBAN Bándi Gábor—F. Petres Éva—Maráz Borbála - Korai vaskor

szeti szakirodalomban a „presztika" vagy „thrák-kimmer - típusú" fémek névvel jelölt tárgycsoportba tartozik. Az ilyen típusú fémek párhuzamait nem találjuk meg a Kárpát-medencében, sem a közép-kelet-európai területeken; prototípusaik a Kaukázus vidékén, az ottani presztika vagy kimmer nép emlékanyagában fordulnak elő nagy számban. A kaukázusi fémműves centrum termékeinek egy része a kereskedők révén már a későbronzkor végén eljutott a morvaországi és a kárpát-medencei Urnamezős kultúrák népeinek körébe, akiknél igen keresett kereskedelmi cikkek lettek ezek a bronztárgyak. Fémműveseik hosszú időn keresztül másolták, utánozták a kaukázusi és Pontusz-vidéki tárgyformákat, melyek olyannyira kedveltté váltak, hogy még a vaskor kezdetén, a Hallstatti-kultúra térhódítása után is használatban maradtak: a közép-európai, valamint a Kárpát-medencei koravaskori törzsi és katonai arisztokrácia körében elterjedt a „státuszszimbólumok"-ként használt keleti eredetű lószerszámok és tőrök divatja. Ezért az itteni koravaskori bronz- és vasművesek műhelyeiben is szép számmal készültek ezeknek helyi másolatai, amilyen a jakabhegyi tőr (pengéjét már vasból kovácsolták!) és zabla, valamint néhány lószerszámhoz tartozó szíjelosztó gomb is. A vastárgyak délkelet-dunántúli megjelenése és a lószerszámok, tőrök egyes formái, típusai tehát a keleti, kaukázusi és kisázsiai fémműves centrumokkal való kereskedelem meglétére utalnak. Ügy tűnik, hogy a vaskor kezdetén és a Hallstatti-kultúra térhódításának idején még csak a keleti kereskedelemmel és fémmúves kapcsolatokkal számolhatunk. 100-150 év elteltével, valamikor az ie. VII. század végétől kezdve mutatkoznak csak meg a régészeti leletanyagban azok a jelenségek, amelyek a dunántúli kelet alpi Hallstatti-kultúra népének a déli, itáliai területek kultúráival való kereskedelmi kapcsolatának kialakulására mutatnak. A Baltikumtól a Dunántúl nyugati részén, az Alpok lábainál dél felé, az Adriai-tenger mellékére vezető ún. Borostyánkő-út mentén nagyjából az i. e. VII. század végén jelennek meg az etruszk és vénét kultúrhatások: a situla-művészet egyes elemei, az agyagsitulák és azok díszítőmotívumai, melyek emlékeit Baranya megyéből és a Jakabhegyről még nem ismerjük, csak a közeli Nagyberki - Szálacska pusztán feltárt halomsírokból és a szintén közeli, jugoszláviai Martijanecen talált tumulusokból. Az agyagművesség Mivel a korai Hallstatti-kultúra települései közül egy sincs feltárva, a kultúra agyagművességéről, fazekasainak forma- és díszítőmotívum-kincséről nem tudunk teljes képet alkotni. Produktumaiknak még csak azt a csoportját ismerjük, amely a temetkezési rítussal kapcsolatos. A házikerámiát, a háztartásokban használt főző- és díszedényeket - ásatások hiányában nem ismerjük: ezek előkerülése is várható a Jakab-hegyi földvár feltárása során.