Bándi Gábor (szerk.): Baranya megye története az őskortól a honfoglalásig - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1979)

BARANYA MEGYE AZ ŐSKORBAN Bándi Gábor—F. Petres Éva—Maráz Borbála - Késő bronzkor

Madáralakú díszedény (Mohács) 1883-ban Mohács lelőhellyel talán ennek a leletnek újabb darabjai kerültek a MNM-ba: tokos balfia, karika, rojtdísz és, egy zabla oldaltagja. Később is szerzett a MNM Mohácsról származó leleteket, többek között egy arany hajkarikát is. Pécs. Lehóczky Tivadar kubikusoktól vásárolt több sarlóleletet, amelyet most az ungvári és kievi múzeumban őriznek. Máriakémánd. A lelet karikákon és karpereceken kívül néhány kisebb töredékből áll. Szőke. Mint egy valószínűleg nagyobb bronzlelet része egy kardtöredék, egy beretva töredék, továbbá karperec- és huzaldarabok kerültek nemrégen a JPM-ba. A leletek felsorolásából kiderül, hogy ezek között feltűnően sok az olyan, amelyeknek javarésze sarlókból áll, tehát mezőgazdasági jellegű. Egyes leletek öntőműhely maradványai, vagy bronzműves készlete újbóli beolvasztásra szánt töredékekkel és öntőlepényekkel. Hogy Baranya megyében az őskorban bro'nzöntés is folyt, ezt öntőminta leletek is bizonyítják, többek között Pécs-Mákárhegyről, Siklós-téglagyár környékéről. Kevés a leletekben az ékszer és nagyon ritka a bronzedény. A kórósi lelet a nagy bronzkori telepek elhagyásának idején került a földbe, amikor a Dunántúlt és az ország más vidékeit is elárasztották a Halomsiros népelemek. Az itt ismertetett többi bronzlelet a kurdi szintet képviselik (i. e. XI. század közepe vagy második fele). Ebből az időből származik a Kárpát-medence legtöbb és legnagyobb bronzlelete.