Bándi Gábor (szerk.): Baranya megye története az őskortól a honfoglalásig - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1979)

BARANYA MEGYE AZ ŐSKORBAN Bándi Gábor—F. Petres Éva—Maráz Borbála - Késő bronzkor

bronzkor részletekbe menő feldolgozása lehetővé teszik, hogy a telep anyagából kiválogassuk a legkorábbi darabokat és segítségükkel megrajzolhassuk a magaslati telep életének első korszakát is.) A házak négyzetes alaprajzúak voltak, nagyságuk 8-12 m körül mozgott. Az őskorban általános cölöpös, paticsfalu szerkezettel készültek. Igen sok kisebb méretű, gazdasági célt szolgáló munkahely, karám, hulladék gödör volt a telepen. Ezeket az ásató feltételezése szerint még kerítéssel is körülvették, olykor többet is, néhányat nyitott tetővel fedtek - hasonlóan a közelmúlt népi építkezéséhez. A hosszú, folyamatos telep használatot igazolják egyébként az ásatási megfigyelések is: a nagyméretű házakat többször újították, az egész telep intenzív gazdálkodás képét tükrözi, az igen nagyszámban tartott állatok számára készült karámmal, gazdasági épületekkel. Majs az újabban megismert lelőhelyek közül való, a hatvanas években folyt itt kutatás. A telepen földbemélyített ház alapjait, gödröket tárt fel Papp László. Temetkezési szokások A temetkezés módja - ahogy a korai Halomsiros kultúra temetkezésénél elmondtuk - a késő Halomsiros korszak végére, majd az Urnamezős kultúra idején is, általánosan az égetéses temetkezés lett. Az urnatemetkezés mellett a szórt hamvas ritust is alkalmazták. A Majs-Malomái-ok-Borzazug lelőhelyen feltárt sírok, a késői Halomsiros időszakra jellemző edény mellékletekkel, szórt hamvas ritusúak voltak. Az egyikbe öt, a másikba négy kisebb edényt helyeztek, amelyek ahogy a kor temetkezési szokásai megengedték - eredetileg is hiányosan, törötten kerültek a sírba, alattuk voltak az égetés után megmaradt csontok. A másik majsi lelőhelyen, a Merse-dülőhen feltárt urnasírban urna, tállal borítva, benne füles bögre volt. Borító tála kihajló peremű, szinte még inkább a korai Halomsírosra emlékeztető forma, míg füles bögréje, egyszerű használati edény, az Urnamezős kultúra bármely szakaszában készülhetett volna. Hasonló rítussal temették el a Pécsváradon, a község területén előkerült 'két sír halottait. A két urnasír egymáshoz közel, kb. 30 cm távolságra volt. A nem egészen ép urna, vállán ferde árkolással, alatta lefelé álló szegletes bütyökkel és a kétfülü, ún. pseudo kantharos edény, ugyanazt a kort jelzik, mint ami a Pécsvárad-Aranyhegyi telep virágkora volt: átmenete a BD -HA időszakba, illetve a HA

Í periódust. Nagy lélekszámú urnatemető lehetett a Pécs-Makáralján talált temető. A sajnos nem síronként, csak szórványként nyilvántartott anyag a késő Halomsiros időszaktól kezdve a régibb Urnamezős kultúra idejébe nyúlóan jelzi a temető használatát. A Makártetőn fekvő telep jelenleg ismert anyaga viszont a régibb és fiatalabb Urnamezős kultúra fázisában volt lakott.