Bándi Gábor (szerk.): Baranya megye története az őskortól a honfoglalásig - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1979)

BARANYA MEGYE AZ ŐSKORBAN Bándi Gábor—F. Petres Éva—Maráz Borbála - Késő bronzkor

kori a dél-dunántúli, így a Baranya megyei anyagban is - talán hosszabb ideig is használatban volt a későbronzkor folyamán. Fokozottan áll ez az ország K-i felére vonatkozóan, ahol a függőleges bordadíszt a koravaskori, Hallstatt C időszakra eső preszkita temetők edényeiről ismerjük. Fémművesség Közismert, hogy a régészet egyik fontos idő és esemény mérő eszköze a földberejtett kincsek vizsgálata. Az egyidőben elásott tárgyak közül a legkésőbben készített jelzi azt az időhatárt, mikor a „kincs" a földbe került. Másrészt az elrejtés oka - különösen ha több lelet került ugyanabban az időben a földbe (ezt a jelenséget nevezik a régészek lelet-horizontnak vagy szintnek) - az őskorban éppenúgy mint a történeti korokban, főként a belső vagy külső zavar, háború volt. A tizenkét Baranya megyéből származó késő bronzkori kincsleletből mindössze egy, a kórósi lelet került földbe az első Halomsiros néphullám érkezése előtt. Ez a körülmény megegyező képet mutat a siklósi, a pécsváradi és majsi telepek - úgy tűnik - megszakítás nélküli lakottságával. Tágabb körre - a mai megye területére - vetítve pedig azt jelenti, hogy különös ellenállásba nem ütközött a korai és a további Halomsiros népcsoportok érkezése sem ezen a területen. Történeti összefoglaló Az első Halomsiros mozgás a középső bronzkor végén, a késő bronzkor elején a Dél-Dunántúlt is elérte. Erre a döntő bizonyítékot éppen a Baranya megyei anyag, a Si£2ós-Téglagyár területén feltárt telep adta, ahol a déldunántúli Mészbetétes edények népét a középső bronzkor végén az újonnan odatelepült Szeremle csoportnak nevezett népesség, majd az első Halomsiros hullámmal érkezett korai Halomsiros népesség váltotta fel. De a siklósi telep élete ezzel nem zárult le. A telep felső rétegeiben a késő bronzkor második szakaszából való, a késő Halomsiros népesség használati edényeinek maradványai kerültek elő. A Halomsiros vándorlás, amelynek első mozzanata még a középső bronzkor végén játszódott le és láncreakció-szerűén mozdította ki a középső bronzkori lakosság egy részét, csak nyitánya volt a később érkező nagyobb tömeg megjelenésének. A Halomsiros népesség több hullámban érkezett, valószínű, hogy a siklósi telep felső rétegeiben talált, késő bronzkori, (Reinecke B D) XII. századra jellemző edények készítői között ilyen, a Halomsiros kultúrába tartozó, a Középduna-medence egészére jellemző edény formákat ismerő, újabb népcsoportok is voltak. A majsi telepet újonnan létesítették a korai Halomsiros letelepülők, itt a Szeremle csoport anyaga hiányzott, de a korai és késői Halomsiros időszakban egyaránt lakott volt. A Pécsvár ad-Aranyhegyi telep is a korai Halomsiros időszakban népesült be először, itt még folyamatosabban követhető