Bándi Gábor (szerk.): Baranya megye története az őskortól a honfoglalásig - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1979)

BARANYA MEGYE AZ ŐSKORBAN Bándi Gábor—F. Petres Éva—Maráz Borbála - Koszideri időszak

vonások miatt már gyorsan a kutatás homlokterébe kerültek, természetesen a Mészbetétes edények népe körülhatárolásával összefüggésben. Az első közlések után a területi összefoglalás Wosinsky Mór nevéhez fűződött. V. G. Childe, majd Tompa Ferenc voltak a mészbetétes kerámia első szétválasztói lokális csoportokra. Az Alduna vidéki leletanyagot M. Garasanin 'Dukovac-Zuto Brdo csoportnak nevezte el, míg a legkeletibb leleteknek V. L. Dumitrescu a Girla Mare (Cirna) kultúra nevet adta. A magyarországi és Alduna vidéki anyag ismeretében a már klasszikus dunántúli mészbetétes kerámiától e déli, eltérő színezetű együttest Mozsolics Amália választotta szét, elnevezve ez utóbbit Szeremle-csoportnak, elsőként a kutatásban. A Sió torkolatvidékétől K-Olténiáig, több foltban feltűnő mészbetétes díszítésű leletanyag modern igényű rendszerezését Bóna István végezte el. Véleménye szerint a Mészbetétes edények népe észak-dunántúli csoportjának DK-irányú menekülése volt az a kiindulási ok, amely a Szeremle-KubinCirna csoportok megszületését eredményezte. A magyarországi leletanyag részletes elemzését, a hiteles együttesek közlését, mondhatni a csoport monografikus összefoglalását két tanulmányban Kovács Tibor és Bandi Gábor végezték el. A Szeremle csoport jellemzését ezek alapján közöljük. Elterjedés A csoport elterjedését a Duna jobb partján a Sió torkolatvidékén és a Sárközben, a balparton a Sárrét déli részétől a Mohácsi-sziget magasságáig húzódó magasparton határozhatjuk meg. A csoport szállásterülete, - a később látható történeti és időrendi szituációból következően, - a vatyai kultúra déli határterületét és a mészbetétes edények népe dél-dunántúli csoportjának volt birtokait foglalta el. Ennek megfelelően a szeremlei leletek egy részét a vatyai telepek legfelső rétegeiben (Hajós-Hild puszta, Igar), néhány közös használatú temetőben (Csongrád-Felgyő, Szeremle, Kelebia) és új önálló településeken találjuk. A legfontosabb lelőhelyek: Kelebia, Miske, Szeremle, Siklós. Települési viszonyok A csoport jellemző települési viszonyai szorosan összefüggenek a kialakító anyakultúra, a mészbetétes edények népe, észak-dunántúli csoportjának jellemzőivel. Annak ellenére, hogy a szeremlei leletek gyakran előkerülnek a többrétegű vatyai teli-telepek legfelső szintjeiben (Koszideri időszak, rákospalotai-fázis), az önálló települések mindig más szisztémát mutatnak. Több szórványos adat és kisebb feltárási fokú telep mellett, a szeremlei csoport falvainak képét, elsősorban a Siklós-Téglagyár lelőhelyről ismerjük. A települések mindig alacsonyabb vízparti dombokon helyezkednek el, jellegzete-