Lovász György (szerk.): Baranya megye természeti földrajza - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1977)

II. GEOMORFOLÓGIAI KÖRZETEK (Lovász György)

csán már tettünk említést a Mohács DNy-i térségben kimutatott keskeny, ÉK—DNy-i csapású mélyszerkezeti süllyedőkről, amely legfőképpen pannon rétegekkel van kitöltve. Jelenlegi ismereteink szerint ez a medence a mai Duna-völgy térségében fejeződik be. A Mecsek—Villányi-hg. közti dombvidék elemzése kapcsán vázoltuk azokat a morfológiai bizonyítékokat, amelyekkel igazolni tudjuk a medence újpleisztocén végi óholocén mozgását. (Lánycsóki-víz, Nagynyárádi-víz egyes szakaszainak jellemző lefolyás-irányváltozása.) Ezek nyilvánvalóan hatottak a Duna újpleisztocén végi, óholocén korú horizontális helyváltoztatására is. A medence gyenge süllyedésével nemcsak az említett két vízfolyás irányváltoztatása, de a Duna nyugatabbra tolódása is magyarázható. A térség teraszmorfológiai vizsgálatainak eredményeként (Pécsi M. 1959) megállapítható, hogy ez a mozgás az óholocén és az újholocén időszak határán történhetett. Tudniillik a Dunának holocénban élő medre ismert Mohács K-i térségében, merev É—D-i irányú futásban (Baja—Magyaracskai-ág). Ehhez szélesebb-keskenyebb, alluviális ártér tartozik csakúgy, mint a mai főághoz. A két meder között az idősebb óholocén homokos és alluviális ártér tartozik csakúgy, mint a mai főághoz. A két meder között az idősebb óholocén homokos és alluviális morotvákkal sűrűn szabdalt felszín fekszik. Kézenfekvő tehát az óholocén végén, illetve az újholocén elején mindkét ág létezését feltételezni. Az újholocénban azonban — az ezt megelőző szerkezeti mozgások hatására — már a Ny-i ág volt a fejlettebb, és ezért erre is szabályozták a folyót. A Ny-i ág fejlettebb jellege a szerkezeti mozgásokkal hozható kapcsolatba. Végeredményben tehát ez a terület azonos a Geresdi-tönk D-i, DK-i előterében húzódó ÉK—DNy-i csapású medencével. Felszínfejlődés A kicsiny terület domborzatának kialakulása az újpleisztocéntől követhető nyomon. Az újpleisztocén elején a Duna számos ágra bomolva a mai térségtől K-re építette hordalékkúpját (Bulla B. 1962, Molnár B. 1965, Pécsi M. 1959). A hordalékkúp Bajától D-re lévő területének építésében azonban jelentősen részt vett az ős-Sárvíz is (Ádám L—Marosi S.—Szilárd J. 1959). Az újpleisztocén elején feltehetően a balti-, illetve pasadinai orogén mozgásfázisokkal kapcsolatosan megindult, illetve folytatódott a Szekszárdi-dombvidék és a Geresdi-tönk emelkedése, illetve a már említett Mohács DNy-i térségben fekvő mélyszerkezeti medence süllyedése. Ennek következtében megindult a Duna Ny-ra tolódása. Az újpleisztocén második felében a folyó számtalan ágra bomolva már nagyjából a mai helyén lehetett, mert az újpleisztocén eleji, és lösszel erősen megemelt teraszát oldalazó erózióval pusztította. Ekkor alakult ki az a meredek teraszperem, amely Mohács É-i térségében távolodik el a mai Duna-parttól, és a város Ny-i térségében halad D-re Kölked irányában. Az óholocén időszakban némileg csökkenhetett a süllyedő tendencia, és ezáltal a folyó Ny-ra tolódása. Geológiai és morfológiai bizonyítékok szerint ugyanis Mohács D-i térségében az említett teraszperem alatt terjedelmesebb az óholocén agyagos, lösziszapos felszín (Pécsi M. 1959). Ekkor már a folyó kissé keletebbre húzódott, és a teraszperem alja óholocén ártérperem volt, amelyen az említett finomszemű képződmények ülepedtek le. A mozgások azonban ebben az időszakban is folyamatban voltak, amelynek igazolását a már említett K-i Duna-ág fokozatos, óholocén végi, újholocén kezdeti elhalásában látjuk.