Lovász György (szerk.): Baranya megye természeti földrajza - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1977)

II. GEOMORFOLÓGIAI KÖRZETEK (Lovász György)

kedik. Ennek jelentős morfológiai kihatásai vannak. Az É-i és Ny-i peremeken tulajdonképpen a pannon agyagos, homokos képződményeket csak rendkívül vékonyan fedi lösz, ezzel szemben a DK-i relatív süllyedékterület 15—20 m vastag, több vályogzónával tagolt, löszplatóval jellemezhető fennsík. Ezen a területen, szemben az É-i és Ny-i peremekkel, nem található a völgyekben újpleisztocén völgyváll, jelezvén, hogy ez akkor még relatíve süllyedő, illetve akkumulációs térség volt. Az óholocén, újholocén időszakban a csuszamlások képződése jelenik meg mint részben új felszínfejlődési folyamat. Eddig ugyanis a reliefenergia viszonylag gyenge, a lösz mindent elfedő szerepe jelentősebb, és így a csuszamlások kisebb jelentőségűek voltak. E folyamat felszínt módosító hatásának fő időszaka az óholocén atlanti klímakilengés idejében volt. Formatípusok Kronológiai sorrendben a következő genetikus formatípusok különböztethetők meg: — A felső-pliocén—ópleisztocén ún. morfológiai kiinduló szint csak foltokban található meg a Ny-i és É-i részeken. Terepi megjelenési formája általában a legmagasabb szintek csúcsaiban nyilvánul meg. Összefüggő felületet sehol sem képez az intenzív pleisztocén denudáció miatt. — A pleisztocén völgyvállak, amelyekből a dombvidék területén — a glaciálisok számának megfelelően — négy, illetve öt található, szintén határozott területi elterjedést mutatnak. Jellemző területük a Kapos-völgy és a Baranya-csatorna, de meglehetősen fejlett rendszerük megtalálható a Hábi-csatorna és a Kisvaszari-víz völgyében is. A Völgység többi rövid és mélyre vágódott völgyében csak csonkjaikat lehet kimutatni. Felépítésüket jellemzi, hogy alluviális üledék a pannon felett, illetve a lejtőlösz alatt sehol nem található. Ebből következtethető, hogy mindenütt a korabeli völgyek peremén inkább általános areális denudációs folyamatok útján képződtek, mint akkumuláció révén. A vizsgált területen igen gyakoriak a kibillent pannon rögök. Ezek kialakulása általában a középső-pleisztocénban veszi kezdetét, de mozgásuk fő időszaka az újpleisztocén. Jellemzőbb területük a Völgység Ny-i és É-i, erősen kiemelt része között helyet foglaló terület,ahol általában Ny—K-i irányú törések mentén délies irányban billentek ki a rögök. Itt vastag pleisztocén lösz fedi a pannon rétegeket. Kisebb jelentőségűek a Ny-i területeken, ahol szintén Ny—K-i törések mentén délies kibillenésúek a rögök. — Igen jellemző forma a szerkezetileg előrejelzett völgy. Égtáji futásuk szerint három típusa különböztethető meg. A legáltalánosabb a Ny—K-i futás, amely a Völgység tábiarögös jellegű középső területét és a Ny-i területek egyes területét jellemzi. Kisebb területi kifejlődésű az ÉNy—DK-i futásirányú szerkezeti völgy. Ezt követi a Hábi-csatorna, a Kisvaszari-víz és a Völgység ÉK-i határát képező Alsóhidas-völgy. Ez az irány adja a Völgység völgyhálózatának alapjellegét. — Ezekhez a völgyekhez kapcsolódnak a legfőképpen az újpleisztocéntől képződő deráziós völgyek. Fő elterjedési területük a pleisztocénban erősen megemelt Ny-i és É-i területek. Csaknem általános törvényszerűségként állapítható meg, hogy a szerkezeti fővölgyek mellékvölgyei csaknem kivétel nélkül ebbe a típusba tartoznak. — Az óholocén, újholocén időszakban, amikor már a lösznek minden elfedő szerepe lényegesen megcsökkent, jellemzővé váltak acsuszamlásos jelenségek. Miután kiala-