Lovász György (szerk.): Baranya megye természeti földrajza - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1977)

II. GEOMORFOLÓGIAI KÖRZETEK (Lovász György)

vízfolyás ma — a szerkezeti mozgások hatására — szorosan a hegység É-i lábához, illetve lejtőjéhez tapadva folyik. A D-i előtérben még az óholocén—újholocénben tartó szintkülönbség növekedésére engednek következtetni a morfológiai kutatások a hegység és a Dráva-árok között. A távolabbi D-i előtérben (Harkány—Siklós— Nagyharsány vonalon) felújuló mozgások hatására (amelyek feltehetően némi sülylyedéssel is jártak) a Dráva É-ra terelődött, tulajdonképpen ezzel a felszínfejlődési folyamattal határolódott el D-felé is igen élesen a hegység környezetétől. Formatípusok A viszonylag kicsiny térbeli kiterjedésű hegységre színes formakincs jellemző. Kronológiai sorrendben először a D-i lejtőkön igen kis területen található őskarszt formákról (ősdolinák) kell megemlékezni. Mint ismert, a hegység területe a felsőtitontól az alsó-krétáig (barrémi emelet) szárazulat volt. Ennek az időszaknak a trópusi klímájában keletkezett karsztformákba halmozódott fel a bauxit. Az eddigi ismereteink szerint a Harsányi-hegy D-i peremén találjuk ezeket a formákat. A hegységre jellemző komplex eredetű plató utolsó fejlődési időszaka a felsőpliocén, ópleisztocén volt. Ez a felszín tulajdonképpen lenyesett térség. E felett kisebb területeken szigetszerűen emelkednek az ennél idősebb felszínek, amelyek ma a hegység csúcsait képezik az említett lenyesett komplex genezisű plató felett. A hegységben az ősi karsztosodásnak egy fiatalabb változata is kimutatható. A hegységre jellemző szerkezeti irányokban karsztos üregkitöltések találhatók, amelyeknek gazdag pleisztocén bemosott faunája alkalmas a pleisztocén faunisztikai tagolására is (Kretzói M. 1953, 1956). Ezeknek morfológiai jelentőségük igen kicsiny, de kronológiai annál nagyobb. Legfőképpen a hegység D-i peremén találhatók igen jó formában megmaradt hegyláblépcsők, amelyek, mint korábban említettük, középső-pleisztocén korúak. Az É-i oldalon is megtalálhatók ezek, de az ópleisztocén óta folyamatos oldalozó erózió (Pogányi-víz) miatt ma már csak csonkjai maradtak meg. Ugyanebből a korból származtatjuk a hegység D-i előterében előforduló mészkőszirteket is. Szintén a D-i előtérben található nagy területen az újpleisztocén korú eltemetett hordalékkúp-sorozat, amely mint korábban említettük, Nagyharsány község térségében geológiai fúrásokban konkrétan kimutatható, de feltételezhető a hegység D-i peremzónájában is. Keletkezését tekintve legfiatalabbnak ítéljük az óholocénben és újholocénben képződött, illetve még ma is képződő karrmezőket, amelyeknek legszebb példányai a Harsányi-hegy kopár D-i oldalán találhatók. Itt kell még megemlítenünk a kisebb karsztos üregeket. Keletkezésük az újpleisztocénban megszűnt, és azóta csak pusztulnak (Kevi L. 1955). A különböző holocén korú löszformák (löszmélyutak, szurdokok, cirkuszvölgyek) szintén a hegység D-i előterében találhatók, a lejtő lába zónájában, ahol még vastag a löszfelhaimozódás.