Lovász György (szerk.): Baranya megye természeti földrajza - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1977)
II. GEOMORFOLÓGIAI KÖRZETEK (Lovász György)
A fenti meggondolások, geológiai és morfológiai kutatáseredmények alapján tehát nem tagadjuk egy idősebb karsztosodási folyamat létét, de azt nem a miocénban, illetve pannonban, hanem a pleisztocén elején valószínűsítjük. A pleisztocén elején a hegység Ny-i részében általában 300 m magasan lehettek a legmagasabb pontok. Ahol ma a legmagasabban fekvő őskarsztot találjuk, az mindössze 150 m magasságban lehetett, és a miocén rétegek valószínűleg elenyésző foltokban fedték a mészkőfelszínt. A hegységrész felszínfejlődésének ismeretében ez az első olyan időszak, amikor a mészkő fedettsége és kiemeltsége alapján valószínűsíthető karsztosodási folyamat. 11.1.2. Geresdi-dombvidék A Mecsek-hegység K-i mezozoós tömbjéhez illeszkedő ópaleozoikus felszín önálló körzetként való meghatározása indokolt, mert bár a tönk nemcsak a Mecsek-hegység, hanem az egész DK-Dunántúl egyetlen alaphegységi felszíni kibúvása, a körül fekvő geomorfológiai körzetektől alapvetően különbözik geológiai felépítés, felszínfejlődés és alaktan tekintetében. Határait É-felé tulajdonképpen csak kőzettanilag lehet megvonni, mert a morfológiai (magassági) átmenet szinte észrevétlen a szomszédos Mecsek-hegység, illetve a Szekszárdi-dombvidék felé. Ebben az irányban a Mecsek-hegységet szerkezetileg D-ről lezáró nagyszerkezeti áttolódás képezi a határt (Kőrössy L. 1963, Szénási Gy. 1964, Vadász E. 1935, 1960). Kelet felé éles határral különül el a szomszédos Duna-völgytől. Dél felé is szembetűnő a morfológiai elkülönülés az alföldies területtől. Nyugat felé a nagyszerkezeti vonalon futó Karasica-völgy mentén határolódik el a Mecsek—Villányí-hg. közti dombvidék középső részétől. A geomorfológiai körzet területéhez tehát nemcsak a szoros értelemben vett gránitfelszínt csatoljuk, hanem az ehhez D-ről csatlakozó miocén és mezozoikus (triász, jura) rétegekből épült felszínt is. Ezek a rétegek tulajdonképpen Bár—Monyoród közötti vonalon tűnnek el. Ebben a térségben egy ÉK—DNy-i csapású terjedelmes felszínlépcső is található, amely egyben a Geresdi-dombvidék D-i morfológiai határa is. Két mikro-alkörzete különböztethető meg. Az egyik a Fazekasboda—geresdi plató, amely mind geológiai felépítés, mind fejlődéstörténet és mai morfológiai jelleg tekintetében különbözik a másiktól, a Geresdi-dombvidék D-i lejtőjétől. Az előbbi jellemző példája a gyengén kiemelt, domborzatilag igen egységes, völgyekkel alig tagolt, homogén geológiai alépítésű, és lösszel vastagon fedett platónak. A dombvidék D-i lejtője ezzel szemben szerkezetileg zavart, változatosabb kialakulású, színes geológiai felépítésű, lösszel vastagon fedett, továbbá az újpleisztocénben fejlődésnek indult völgyekkel sűrűn szabdalt, délies kitettségű. Területe inkább geológiailag, kőzettanilag, mint morfológiailag elemzett. Az előző kutatások tekintetében többek között Jantsky ß. (1953), Mauritz ß. (1912—13), Papp F.—Reichert R. (1929), Roth S. (1876), a morfológiai elemzést illetően Bulla ß.(1962), Lovász Gy. (in : Lovász Gy.—Wein Gy. 1974), Pécsi M. (1963),Szaf>ó P. Z. (1957b)említhetők.
