Lovász György (szerk.): Baranya megye természeti földrajza - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1977)
II. GEOMORFOLÓGIAI KÖRZETEK (Lovász György)
Kisebb jelentőségű árkos süllyedéknek ítélhető a morfológiai vizsgálatok alapján az Orfűi-völgy a nevezett községtől Kovácsszénája—Husztót térségéig. Ez a középsőmecseki-süllyedékkel azonos csapásban húzódó szerkezeti egység, a Sásdi-árok irányt váltott és lényegesen kisebb terjedelmű részeként értelmezhető. Délnyugati és ÉK-i peremét triász rögök építik, amelyek között vastag miocén agyagos képződmények töltik ki az árkos süllyedéket. Lepusztulási felszínek a) Harmadkori felszínek A Nyugati-Mecsek geológiai felépítése morfológiai szempontból nagyon szerencsés, amennyiben mészkő és permi homokkő az uralkodó kőzet. Ez a két kőzetfajta biztosítja az idősebb formák nagymértékű konzerválódását. Ezen kívül a hegységrész D-felé meredek fallal hanyatlik a Pécsi-félmedencére, és ezért a vizsgált szintek iskolapéldái találhatók az 500 m relatív magasságú lejtőn. A Hegytető rögén 400 m tszf magassággal jellemezhető szint képezi a helvét felszíni maradványt, amelyet teljes egészében permi homokkőrétegek építenek. Ez alatt rendkívül jól fejlett, helyenként terjedelmes középső-pliocén lépcső van, amely általában 300—330 m tszf magasságú. Ez a felszín Ny-felé, a pliocén szerkezeti mozgások következtében összetört és lépcsőzetesen alacsonyodik a Bükkösdi-patak völgye felé. A Jakab-hegy lepusztulásfelszíneinek magassági helyzetében tekintélyes eltérés van a Hegytetővel szemben. A helvét lépcső itt alacsonyabb, 350—380 m magasságban fekszik és morfológiailag határozottan elkülönül a felette fekvő miocén felszíndarabtól. A középső-pliocén (felső-pannon) felszín pedig azonos, azaz 310 m tszf magasságú a Hegytető térségében fekvővel, és mészkőbe, illetve homokkőbe vésődött. Ez tulajdonképpen a Ny-i Mecsek karsztplatója. A Jakab-hegy rögének D-i, rendkívül meredek oldalában magassága változó, É-ról D-felé fokozatosan alacsonyodik. A hegységhez közelebb eső részeken 300—330 m tszf, de Cserkút községtől D-re, a pécs—barcsi főközlekedési útvonal mentén már csak 250 m tszf magasságú. Ez utóbbi valószínűleg tektonikus elmozdulás eredménye. A K-i szomszédságban fekvő Vörös-hegy rögének felszínei az előzőkhöz viszonyítva eltérő magasságban fekszenek. Az 510 m magas platót eocén—oligocén korúnak kell minősíteni, mert alatta övszerűen mindenütt megtalálható az alacsonyabb helvét és a középső-pliocén lépcső. A terület erősen szabdalt, így érthető módon a helvét felszín csak völgyközi hátak formájában rajzolódik ki. Az É-i oldalon magasabb (400 m tszf) és a D-i peremen alacsonyabb (350 m tszf). A Nyugati-Mecsek legterjedelmesebb szerkezeti egysége a Misina— Tubes röge. A hegység legszebb felszínsorozata látható a D-i peremén. Az eocén—oligocén felszínt a Tubes és a Misina csúcsa képviseli. A helvét lépcső a D-i peremen 350—380 m tszf, az É-i részen pedig 420—450 m tszf magasságban mutatható ki. A D-i peremen jellegzetes lépcső, az É-i területen a völgyek közötti, néhol terjedelmes hátak formájában mutatkozik. Az alatta fekvő középső-pliocén felszín mindenütt éles térszíni lépcsővel különül el a felette fekvő helvéttől (Lovász Gy. 1970). A Misina— Tubes rög D-i peremén magassága 250—300 m tszf (2. ábra), az É-i területen már inkább 300 m-ben határozható meg átlagos magassága.