Lovász György (szerk.): Baranya megye természeti földrajza - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1977)

I. A TERMÉSZETVILÁG MEGISMERÉSTÖRTÉNETÉNEK VÁZLATA

Mödlinger G., Szalay L., Molnár /., Gebhardt A., aki az idevágó kutatások és saját vizsgálódásainak eredményeit egy nagyobb és több kisebb dolgozatban (Gebhardt A. 1957, 1965) tette közzé. Ők jelentős mértékben járultak hozzá nemcsak faunánk megismeréséhez, de a mecseki fauna kialakulására, illetve a benne végbement, csak sok tízezer és százezer éves nagyságrendben kifejezhető változások megállapíthatósága szempontjából fontos problémák megoldásához is. A rovarok vizsgálatával kapcsolatban mindenekelőtt ThalhammerJ. (1899) nemzetközi vonatkozásokban is kiemelkedő a mecseki legyekre és szúnyogokra vonatkozó kutatásai emelhetők ki. Soós L, Kolozsváry G., Kaszab Z. és Móczár L, a Nemzeti Múzeum zoológusai a két világháború között fordultak meg s gyűjtöttek megyénkben. Az első malakológiai vizsgálatokkal foglalkozott, a második a mecseki pókok kutatója, a harmadik a gyászbogarak világhírű specialistája, a negyedik pedig a mecseki darazsakra és vadméhekre vonatkozó ismereteinket bővítette. Dudich E. ugyancsak érdemesnek és érdekesnek tartja foglalkozni a megye, ill. a Mecsek állatvilágával. Összetételén kívül az állatföldrajzi és faunagenetikai kérdések megoldásának lehetőségei is egyre határozottabban vetődnek fel. Az érdekes, de sokban még vitatható kérdés: milyen elemekből és hogyan alakulhatott ki idők folyamán a Mecsek jelenlegi állatvilága? Ez a kutatásoknak úgyszólván állandóan napirenden szereplő témája. Közben természetesen a baranyai gerincesek kutatói sem maradtak tétlenek. Méhely L. a Mecsek és a Kapela-hegység csúszómászó faunáját összehasonlítva igyekszik tisztázni a két terület gyíkjainak és kétéltűinek rokonsági kapcsolatait. Agárdi E. (1939— 1942) és Horváth L. (1944—1945) a baranyai ornithofauna vizsgálata során végeznek értékes megfigyeléseket. Átmenetileg, 1941-ben a Dráva-szöglet baranyaivá vált területén, Bellyén, a Nemzeti Múzeum a legkülönfélébb állattani kutatások céljaira még Biológiai Állomást is létesített, sőt mintegy kései dokumentálására annak, hogy ebben a vonatkozásban mennyire fontos és érdekes területről van szó, „Albertina" cím alatt (a terület főherceg tulajdonosának neve után) egy 200 oldalas tudományos folyóiratot is megjelentetett 1944ben változatos tartalmú állattani tanulmányokkal. A II. világháború befejezése után a tudomány, megváltozott életünk kulturális értékrendszerében, az első helyre került. A tudományos kutatómunka már nem ötlets alkalomszerűen, csak egyéni kedvtelésből folyik, hanem az állam szervező, kezdeményező és irányító, törvényben kimondott s biztosított tevékenységének alapján és annak messzemenő anyagi támogatásával megy végbe. Már korábbról meglévő állattani kutatásokkal is foglalkozó tudományos intézményeink munkásságának fokozása és bővítése mellett különfélegyal orlati és elméleti célok megvalósítása érdekében szükségszerűen újabbakat létesít, s köztük jó egynéhány részére mint fontos feladatot, a faunakutatás tervszerű és folyamatos munkábavételét is előírja. Tévedés volna azt hinni, hogy az előzőkben már ismertetett faunisztikus kutatásokkal — melyeknek tervszerű kivitelezésére és tökéletesítésére, tagadhatatlanul, már 1945 előtt is felmerültek, de akkor még meg nem valósítható elgondolások — a magyar faunakutatás már befejezettnek lenne tekinthető. A Magyar Tudományos Akadémia Biológiai Osztálya, a Nemzeti Múzeum Természettudományi Osztályai meg a vidéken létesített múzeumok természetrajzi részlegei számára, elsősorban a mezőgazdálkodás szolgálatában álló különféle kutatóintézetek: kísérleti, növényvédelmi stb. állomások,