Lovász György (szerk.): Baranya megye természeti földrajza - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1977)

IX. A TERMÉSZETI ADOTTSÁGOK GAZDASÁGI ÉRTÉKELÉSE (Lovász György)

tehát a térség É-i területén az említett elszivárgási zónák alatt létesíteni újabb víztározókat. A kedvezőtlen agrogeológiai adottságú É-i felszínek jelentős erőforrása az építkezési célokra és bányatömedékelésre már hasznosított homok. A D-i területeken, ahol a lösz több mint 10 m vastag, a téglagyártásra megfelelő minőségű anyagok állnak rendelkezésre. /X. 1. 4. Síkságok Mint természeti környezeti típus, az előzőktől eltérő gazdasági potenciállal rendelkezik, mert eltérőek a környezeti adottságok is. A természeti tényezők közül legdöntőbb a domborzat, és ezen belül is a lejtő jelentősége. Ebből a szempontból a síkság környezeti adottságában különösebb zavaró tényező nincs. A kérdést részleteiben elemezve azonban meg kell állapítani, hogy a mezőgazdálkodás számára a természeti környezeti adottságok mégsem egyértelműen kitűnőek. Tulajdonképpen ezen a típuson belül a tengerszint feletti magasság függvényében állapítható meg a gazdasági potenciálban bekövetkező változás. A geológiai—litológiai adottság önmagában véve is ellentétes gazdasági potenciállal rendelkezhet. Amennyiben a felszínt egységes minőségű kőzet borítja (pl. lösz vagy változatai, homok, iszap stb.), akkor homogén hatásról beszélhetünk. Ha a felszínt egységesen lösz vagy lösszerű képződmény borítja, akkor a gazdasági potenciál jelentősebb, mintha homok vagy iszap a felszínépítő kőzet. A geológiai— litológiai adottságok gazdasági potenciáljában is nagyon szembetűnő a sokszor alig pár méter tengerszint feletti magasságváltozást jelentő potenciálváltozás. A magasabban, a nagy folyók árterei felett elhelyezkedő felszínek általában homogén geológiai—litológiai felépítésűek, és a talajképző kőzet lösz, vagy annak valamilyen variánsa. Ez a magassági szint és ez a geológiai—litológiai szituáció jelenti a legkedvezőbb adottságokat a síksági típuson belül. Amint azonban közeledünk az alacsonyabb térségekhez (pl. egy nagy folyó magasártéri szintjéhez), a litológiai egyöntetűség marad ugyan, de gazdasági potenciálja romlik, illetve az optimális gazdasági tevékenység szűkebb területre szorul vissza. Az agyag- és iszapfrakció a mechanikai összetételben általában növekszik, és a hosszantartó vízi szállítás következtében a kötöttséget befolyásoló mésztartalom is általában csökken. A talajok termőképessége töboek között e litológiai változások miatt jelentős mértékben csökken. Ezeknek az adottságoknak a mérséklődése tehát alapvetően befolyásolja az optimális gazdálkodás lehetőségét A domborzati tényező csak általában nevezhető jónak, illetve kitűnőnek. Nem vitás, hogy az előző típusokra annyira determináns lejtőszög itt elenyésző, és lényegében gazdálkodási szempontból nem veendő figyelembe. Jelentős hatása van azonban kedvezőtlen hidrológiai szituáció kiváltásában. A síksági felszínek hazai viszonylatban igen gyakran tagoltak különböző genetikájú lefolyástalan mélyedésekkel. Ezek általában deflációs eredetűek, de igen gyakori a fluviatilis eredetű, és lényegtelen a lösz pusztulásából keletkező lefolyástalan mélyedés. Ha ezek a térségek rossz vízáteresztő képességű, illetve vízgazdálkodási geológiai—litológiai tényezőkkel párosulnak, pangóvizesekké válnak, amelyek jelentős kárt okozhatnak a vetésben,