Lovász György (szerk.): Baranya megye természeti földrajza - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1977)
IX. A TERMÉSZETI ADOTTSÁGOK GAZDASÁGI ÉRTÉKELÉSE (Lovász György)
A típus hidrológiai adottságainak gazdasági potenciálja általában gyengének minősíthető. Felszíni vízkészletük kicsiny, hiszen a platók terjedelmes, rossz lefolyású, azaz gyenge vízadó képességű felszínként minősítcndők, amelyekről csak kivételesen nagy csapadék esetén jut felszíni víz a mederbe. Közepes intenzitásnak minősíthető csapadékok (10 mm/nap) esetén is csak a befogadókat kísérő kevésbé meredek és kis területű lejtők jöhetnek számításba, mint jelentősebb vízadó felszínek. A felszínalatti vízkészlet rendkívül kevésnek minősíthető. A geológiai—litológiai, domborzati adottságok következtében, mint említettük, a vízzáróként szereplő agyagfelszínek nem metsződnek a felszínen, és így a különben nem nagy területű felszínalatti hidrogeológiai egységek a legritkább esetben adnak közvetlen vízmennyiséget a felszínre. Pannon dombsági területeink mélyebb rétegeinek vízadó képessége pedig közismerten gyenge, így tehát az artézi vízkészlet sem nevezhető jelentősebbnek. /X. 1. 31. A Mecsek—Villányi-hegység közötti dombvidék Teljes egészében a megye területére eső mezo-környezeti egység (570 km 2 ) meglehetősen éles határok mentén különül el szomszédaitól. Ez a terület nem azonos az azonos nevű természeti földrajzi tájjal. A Karasicától K-re levő térség természetikörnyezeti adottságai már inkább síksági jellegűek, és ezért nem képezik részét ennek a mezo-környezetnek. E-on a Mecsek D-i lejtővidéke, K-en a Karasica-völgy, D-en a Villányi-hegység É-i előterének rácsos törésrendszere, Ny-on pedig a Pécsivíz felé hajló meredek lejtők határolják. A geológiai—litológiai tényező az egész területre nézve jónak mondható a mezőgazdálkodás szempontjából, és e tevékenységnek nem szab különösebb korlátokat. Ez a megjegyzés azonban csak általánosságokban érvényes. Fel kell hívni a figyelmet a mezo-környezet É-i peremén levő helyzetre. A Mecsek-hegység D-i lejtőlábának közvetlen térségében a pannon korú durva homokrétegek még rendkívül közel fekszenek a felszínhez. A több helyen 0,5—1,0 m mélységben fekvő rétegek felett a talajképző kőzet is erősen homokos, lejtőhordalékos lösz. Ez az alapkőzet-minőség a közel fekvő durva homokkal együtt kedvezőtlenül befolyásolja a talajok vízgazdálkodását. Ebben a térségben tehát a talajok száradékonyak. Ez a vetésszerkezet kialakításánál feltétlenül figyelembe veendő. Hasonló kedvezőtlen talajminőségi és ezen belül vízháztartási viszonyok alakulnak ki a Görcsönyi-hát térségében is. A domborzati tényező, az egész mezo-környezetet tekintve, kedvezőnek mondható. Kisebb térségek, amelyek lejtőviszonyai az optimális gazdálkodás meghatározása szempontjából figyelembe veendők, most is megkülönböztethetők. Az É-i részt több helyen ÉNy—DK-i irányú, igen fiatal szerkezeti rendszerek tagolják. Az ezek mentén kialakult völgyek jobb oldali lejtői igen meredekek. Magyarsarlós, Hásságy, Olasz községek térségében ezek értéke eléri, sőt meghaladja a 25%-ot. A Karasica szederkényi szelvénye felett torkolló mellékvölgyekben a lejtőszög gyakran eléri a 25%-ot. Átlagos értéke azonban 17—18% körül mozog. A völgyek ebben a vízgyűjtőrészben mélyek (60—70 m) és a lejtők hosszúak (átlagosan 200—230 m). Ezek a paraméterek már figyelemre méltóak, és szükségessé teszik az erózióvédő vetésszerkezet kialakítását. Az említett szelvénytől D-re azonban — tehát végeredmény-