Lovász György (szerk.): Baranya megye természeti földrajza - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1977)

IX. A TERMÉSZETI ADOTTSÁGOK GAZDASÁGI ÉRTÉKELÉSE (Lovász György)

hordalékkúp fekszik. Anyaga Sásd irányában fokozatosan finomodik. Ennek a térségnek vízkészlete jelentős szerepet játszik Komló vízellátásában. Az 1970-ig Oroszló térségében víznyerés céljából lemélyített fúrt kutak átlagos hozama 425 l/p, összhozamuk pedig 2973 l/p (Urbancsek j. 1963, 1967). A kutak hozamának csökkenésében É—D-i irányítottság tapasztalható annak megfelelően, ahogy vékonyodnak a hordalékkúp durva, kavicsos, homokos rétegei. /X. 1. 23. Geresdi-tönk Mint természeti környezeti egységet, a magasra kiemelt dombságok egyik alváltozataként említjük, habár területének kicsiny részére nem a laza pannon képződmények, hanem a paleozoós gránit a jellemző. Magassága 250—270 m. Természeti környezeti önállóságát az integrált környezeti elemek gazdasági potenciálja indokolja. Határai minden égtáji irányban elég jól meghatározhatók. É-felé a Szászvár—bátaszéki vasút, K-felé a Duna-völgy, D-felé elég bizonytalanul kirajzolódó lejtővel különül el a tágabb értelemben vett Mohácsi-síktól, azaz a Mecsek—Villányi-hegység közötti dombság K-i részétől, míg Ny-ra a Karasica jelölhető határként. A geológiai—litológiai tényező önmagában véve kedvező gazdasági potenciált ad. A térségnek ugyanis korábban jelentős volt a kőbányászata, az építőanyagok megváltozott struktúrája miatt azonban szerepe erősen háttérbe szorult. A tönk többi felszínrészeire pedig a mindent elfedő és meglehetősen vastag, típusos pleisztocén lösz a jellemző, amely agrogeológiai szempontból kiválónak minősíthető. A domborzati adottságok a terület túlnyomó részén szintén kedvező természeti potenciálként vehetők számba. Kis terület kivételével a plató jelleg az általános, amelyet sugaras irányban kevéssé bevágódott völgyek szabdalnak. Az ezekhez tartozó lejtők az élénk domborzatú térségben 25% felett vannak, míg a terjedelmesebb, lankás felszínen általában 6—8%-kal jellemezhetők. Makrokiimatikus tekintetben feltehetően alig van elkülönülés a tönk és a körülötte levő alacsonyabb síksági felszínektől. A helyi klímájára is a meglehetős egysíkúság jellemző. Az erősen felszabdalt és viszonylag kis területet reprezentáló felszínt kivéve a meleg, napfényben gazdag, de egyben száraz talajú helyi klímák a jellemzők. Bár domborzata és geológiája viszonylag egysíkú, talajtípusai igen változatosak. Gazdasági potenciáljuk az egész tönkre vonatkozóan kedvezők. Legnagyobb kiterjedésű a Raman-féle barna erdőtalaj. Lényegesen kisebb kiterjedésű az agyagbemosódásos barna erdőtalaj és a nyers öntéstalaj. Termőképességük már nem ilyen változatos. Három kategória különböztethető meg. A tönk túlnyomó részére a 60—70%-os termőképességű talajok a jellemzők, míg a legmagasabb és legjobban felszabdalt térségben ez az érték mindössze 20—30% között van. A tönk K-i — pontosabban ÉK-i — peremén a típusos löszfelszínen viszont 70—80%-os értékek találhatók. A Geresdi-tönk talajai termőképességének súlyozott területi átlaga 60%, amely a természeti környezeti típuson belül (magasra kiemelt dombság) magasnak minősíthető. Ezt az értéket elsősorban a litológiai (lösz) és felszínfejlődési (újpleisztocén kiemelkedés) tényezők váltják ki.