Lovász György (szerk.): Baranya megye természeti földrajza - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1977)

IX. A TERMÉSZETI ADOTTSÁGOK GAZDASÁGI ÉRTÉKELÉSE (Lovász György)

területe (Lehmann A. 1971a), így az említett kitettségekre viszonylag kevés szántóföldi terület terjeszkedik. Helyi klímája, amely szintén lényeges különbséget mutat a környezeti tényezők tükrében, két típusra osztható. Az erdősült területeken a hűvösnedves, tehát viszonylag kiegyensúlyozott helyi klímák a jellemzők. A szűk, mély és E-felé nyitott völgyekben azonban szeles és szélsőséges a helyi klíma. Völgytalpukon nem ritka a 15—20%-os domborzati árnyékhatás okozta napfénytartam veszteség. A mikro-környezet gazdasági potenciálja vázlatosan a következőkben foglalható össze. — Optimális feltételek az erdő és vadgazdaság számára biztosítottak. Az erdő területi arányát szonban a meredek lejtőkre — amelyeken ma még szántóföldi növénytermesztés folyik — nagymértékben ki lehetne terjeszteni. Ez által a mai erdőségek területét összefüggőbbé lehetne tenni, ami perspektívában nemcsak a vadgazdálkodás számára jelentene pozitív tényezőt, hanem a vízgazdálkodás számára is. — A mikro-környezet legnagyobb és a mai napig is kihasználatlan erőforrását felszíni vízkészlete képezi. A területen az erős felszabdaltság következtében nagy felszínalatti hidrogeológiai egységek ugyan nem alakultak ki, de az erdősültség párosulva a kedvező hidrogeológiai adottságokkal — azaz a homok, illetve agyagok jelenlétével — a kisvízkészletet illetően kicsiny, de évi átlagban megbízható összegeket produkálnak. A jelentős lejtők pedig csapadékból származó és a felszínalatti vízkészlet forrásokban felszínre jutó hányadához képest aránytalanul nagyobb felszíni vízkészlet kialakulását biztosítják. Teljesen kihasználatlan a mikro-térségben a három nagyobb vízgyűjtő (Kaposszerdahelyi-víz, Simonfai-víz és Surján-patak) vízkészlete. — A mikro-környezetben szükségesnek látszik némi vetésszerkezet módosítás is. Ma még tetemes területeken a meredek lejtőkön az eróziót felfokozó gazdálkodás folyik. Helyesnek látszik ezeknek a meredek területeknek erózióvédő vetésszerkezettel való felváltása, és a mai kultúráknak csak a lejtőlábi kis esésű területeken való folytatása. Ezzel az átalakítással a térség legnagyobb, illetve legjelentősebb és újratermelődő természeti erőforrását, a vízkészletet is pozitív irányban lehetne előmozdítani. A fenti elképzeléseket követő vetésszerkezet-átalakítás segítségével kialakulhatna egy olyan mikro-környezet, amely természeti adottságainál fogva alkalmas lenne nagymennyiségű és jóminőségű víz beszerzésére. Ennek a térségnek gazdasági erőforrásai alapján legmegfelelőbb hasznosítási irányai elsősorban a víz- és erdőgazdálkodásban, másodsorban az állattenyésztést megalapozó takarmánynövény-termesztésben jelölhető meg. /X. 1. 21. 2. Déli-Zselic A mikro-környezet D-i és Ny-i határát a Zselic domborzati határa adja, K-en pedig a Bükkösdi-patak legalsó völgyszakasza, É-on pedig a vízválasztó D-i térsége jelölhető meg igen bizonytalanul. Az ide foglalt 331 km

2 terület, amely a Zselic 29%-át teszi ki, több, tehát mint a klasszikus értelemben vett Zselici D-i pereme. Önálló mikro-környezeti jellegét geológiai-litológiai tényezők determinálják. A Zselic tágabb értelemben vett D-i részén jellemzők a Ny—K-i irányú szerkezeti vonalak mentén D-i irányban kibillent rögök. Ezeknek rendkívül terjedelmes D-i és igen kicsiny, de meredek E-i lejtőik vannak. Ez a rögvidék tartozik természeti környezeti értelemben véve a