Lovász György (szerk.): Baranya megye természeti földrajza - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1977)

IX. A TERMÉSZETI ADOTTSÁGOK GAZDASÁGI ÉRTÉKELÉSE (Lovász György)

esetek túlnyomó részében az adottságoknak megfelelően erdőgazdasági területek. A lejtő alsóbb zónáját az egyre vastagabb lösz, illetve lösszerű képződmény fedi. Ezeken a felszíneken feljebb jelentős szőlőkultúra, alatta az enyhébb lejtőkön szántóföldi mezőgazdálkodás folyik. Ennek a lejtőtípusnak hasznosítása ebben a formában lényegében elfogadható. A D-i lejtőknek másik típusa is a gyengébben emelkedett hegységbeli mészkőrögök oldalaiban van. Itt hiányzik a kettős osztatúság, és a háromféle hasznosítási mód. Ezekről a lejtőkről — ahol a lösszerű képződmények a plató szintig emelkednek —, az erdőgazdasági hasznosítás hiányzik. A legfelsőbb részeken szőlőkultúra, a lankásabb felszíneken pedig egyéb szántóföldi növénytermesztés folyik. A hasznosítási szerkezet általában megfelelőnek mondható. Az itt kialakult kőbányászat, szemben az É-i lejtő hasonló tevékenységével, a mai napig sem veszített jelentőségéből. A színes mészköveket ugyanis műmárványként is használják az építészetben. A Nagyharsányi-hegy mészkőbányája csakúgy mint a beremendi mészkőszirt kőzetei alapanyagul szolgálnak a beremendi cementmű számára. Ennek a tágabb értelemben vett térségnek jelentős idegenforgalmi potenciálját is természeti erőforrások biztosítják. A felszínre érkező gyógyhatású termálvíz a hegység mélykarsztjának vizével felhígul, ezért mennyiségbeli utánpótlódása biztosított távlatokban is. /X. 1. 2. Magasra kiemelt dombságok Ennek a környezeti típusnak egyik legáltalánosabb megkülönböztető jegye az egyszerűbb geológiai-litológiai jelleg. A szilárd kőzetek szinte teljesen hiányoznak. Igen ritkán homokkő képviseli ezt. A felszínépítő kőzet túlnyomóan homok, mellékesen agyag és e kettő változó keveréke. Ez a típus csak a pleisztocénban emelkedett, és így általában 200—300 m-rel alacsonyabb mint a hegység. Lejtői enyhébbek, de nem sokkal. Hidrológiai adottságai gyengébbek. Hiányzik a kedvező hidrogeológiai adottságú kőzet, amely növelné a felszínalatti vízkészlet arányát a teljes vízkészletben. Az agyagrétegek ugyan kialakítanak a mélyre vágódott völgyek között kicsiny hidrogeológiai egységeket, de ezek nem jelentős forrásokat produkálnak. Helyi klímája hasonlít legjobban a hegységihez. A természeti erőforrásokban jelentős módosulások vannak. A bányászati tevékenység itt csak az építőipari alapanyagokban (agyag, lösz, homok) realizálódik. A geológiai— morfológiai fejlődés miatt a lejtők igen gyakran két tartományra oszthatók. A felső meredek szakaszon az agyag kőzetféleség miatt gyakoriak a suvadások. Ennek következtében romlik a talajok vízháztartása. Alagcsövezésre nem gondolhatunk az állandó tömegmozgás miatt. Az alsó lejtőszakaszon a lösz, illetve lösszerű képződmények az agyag hatását semlegesítik, és ott suvadás igen ritka. A lejtők felső részén tehát erózióvédő és a talaj természetes adottságaival megelégedő kultúrák, lejjebb pedig igényesebb növények is telepíthetők. Ebben a zónában a kisebb lejtőkön a trágyázás jobban realizálódik a termésátlagokban. A jelentősnek ítélhető felszíni vízkészlet egy részének esetleges tarozása során külön figyelmet igényel az esetleg erdő nélküli területek nagyhordalékképződése. Ez a tavak üzemi élettartamát jelentősen csökkenti.