Lovász György (szerk.): Baranya megye természeti földrajza - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1977)

I. A TERMÉSZETVILÁG MEGISMERÉSTÖRTÉNETÉNEK VÁZLATA

hatjuk, hogy nem jelentős időbeli megszakításokkal, de annál jelentősebb térbeli változásokkal ettől az évtől kezdve van nak a Mecsekről és környékéről korszerű meteorológiai adataink. Ebből következik, hogy a táj újabb éghajlati vizsgálatához elégséges adatanyag legkorábban az első világháborút megelőző években állt rendelkezésre. A háború azonban nemcsak a feldolgozást akadályozta, hanem a megfigyelésekben is törést okozott. 1919—21 között szünetelt az észlelés. A közben eltelt idő során (1912—21) a korszerű éghajlatkutatás igényei felvetették a Mecsek jelentős függőleges kiterjedése és tagolása következtében a magasabb szintek éghajlati vizsgálatának szükségességét. Egy, a Misinatetőn elhelyezendő (és állandó ottlakásra való alkalmassá válása következtében el is helyezhető) meteorológiai állomás terve már 1909-ben felmerült, de anyagi nehézségek, később a háborús viszonyok miatt megvalósítására — két, rövid ideig tartó csapadékmérő periódustól eltekintve (1916—18, 1922—23) — csak 1931ben került sor. Azóta folyik nem jelentős megszakításokkal meteorológiai észlelés az 543 m magas Misinatetőn, ahol Simor F. kezdeményező, agitatív és szervező közreműködésével 1959 vegére felépült a korszerű, kutatásra is alkalmas hegyi obszervatórium (Simor F. 1961). Nagy kár, hogy ennek az objektumnak rendeltetésszerű használatát a szomszédságában felépült televízió-adótorony lehetetlenné tette (1968—72). Elismerésre méltó a Dél-dunántúli Vízügyi Igazgatóság gyors és hatékony intézkedése, amellyel ideiglenes, de korszerű felszereléssel ellátott obszervatórium jellegű állomással pótolta aS/mor-féle hegyi obszervatóriumot. Ez az új állomás a régi misinai állomástól és a S/mor-féle obszervatóriumtól nyugatra mindössze néhány tíz méterrel tátávolabb nyert elhelyezést. Még nagyobb kár azonban, hogy 1974-től ez az állomás sem működik már. Jelenleg az Országos Meteorológiai Szolgálat Árpádtetőn (440 m) létesített táviratozó állomása tájékoztat a mindenkori mecseki időjárási viszonyokról. Összefoglalva az eddigieket azt mondhatjuk, hogy Pécsett és a Mecsekben 1898-tól, illetve 1931-től van olyan minőségű és mennyiségű meteorológiai adatanyag, amely a városnak és környékének, illetve mindezt egybefoglaló táj éghajlati jellemzéséhez felhasználható. Éppen ezért azt mondhatjuk, hogy szinte abban a pillanatban, amikor az adatanyag kutatásra alkalmas mennyiségben rendelkezésre állt, a lehetőségeknek nagyon is a kezdetén, már 1934-ben megjelentek az első éghajlati monográfiák Pécsről, amelyek a városnak és környékének önálló, az ország többi tájával való kapcsolatára csak utaló éghajlati elemzését adják. Úgy véljük, hogy ebben a nagy fellendülésben mindezeken kívül a bevezetésben már bővebben kifejtett éghajlati kutatásra ösztönző „vonzóerő" is részes. Ezeknél korábban korszerű adatanyagra épített jellemzést e tájról többek között híegyfoky Kabos (1894, 1909), Róna Zsigmond (1909) és Rétbly Antal (1921, 1933) adott, belefoglalva az ország egész területének éghajlati leírásába a Mecseknek és környékének a viszonyait is. Göbel E. (1934) nem nagy terjedelmű, csak a napsütés viszonyokat tárgyaló monográfiája után jelent meg Simor F. „Pécs éghajlata I., II." című átfogó éghajlati munkája 1935-ben (I. rész) és 1938-ban (II. rész). Ez az első olyan tanulmány, amely ennek a tájnak, de főleg Pécsnek és környékének éghajlatát, kezdve a meteorológiai állomások és megfigyelések fejlődésének történetén, majd az egyes éghajlati elemek klasszikus klimatológiai jellemszámokra épülő bemutatásán át az éghajlati színtézist megkísérlő összefoglalásig nagyon részletesen leírja. Ami Pécsre és környékére nézve e mű I. kötetének megjelenéséig (1935) meteorológiai ismeretek szempontjából csak a legkisebb mértékben is jelentős lehetett, azt forrásműként ez a könyv hiánytalanul tartalmazza. (Baranya megye éghajlatkutatásáról eddig elmondottak