Lovász György (szerk.): Baranya megye természeti földrajza - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1977)

VI. NÖVÉNYÉLET

lakon és tetőkön a Melica uníf/ords-szubasszociáció basiphil-neutrophil és acidophil, vagyis lúgos, közömbös és kissé savanyú kémhatású talajon. Ez az altársulás átment a Melica uniflorás száraz cseres-tölgyeshez, c) ,,az egyhangú, homogén Carex piiosás szubasszociáció, elsősorban homorú formák mellett, a lejtők épülő alsó harmadában, enyhén acidophil jelleggel" (Zólyomi B. 1958). Az euráziai, európai és közép-európai flóraelemek százalékos arányszáma a Budai-hegyekben 9%, a Mecsekben 14%. A szűk értelemben vett európai elemek a Budai-hegyekben (27%) és a Mecsekben (26%) hasonló arányszámmal szerepelnek. Talaja a cseres-tölgyeséhez hasonlóan barna erdei talaj. Gyengén podzolosodik. Melica uniflorás szubasszociációja barna rendzinán is előfordul. Mint zonális társulás, a legelterjedtebb növénytársulás nálunk. Előfordul nálunk a bükkösökhöz hasonlóan az avaros gyertyános-tölgyes is (Querco petraeae — Carpinetum nudum, subnudum). Erdőgazdálkodás következtében a már említett tiszta gyertyános állományokon kivül Tilia argenteás szárrnazéktípusai, főleg a Villányi-hegységben, éppúgy mint Jugoszláviában. A mecseki gyertyános-tölgyes sok hasonlóságot mutat a horvátországival (Querco-Carpinetum croaticum). A Mecsektől Nyra, Somogyban ez a hasonlóság még meglepőbb. A horvát gyertyános-tölgyes jellemző flóraelemeiből többfaj eléri Somogyot, de a Mecseket már nem (Erythronium denc-sanis, Cyclamen, Vicia oroboides, Lamium orvala). A horvát gyertyános-tölgyes több faja megvan viszont a Mecsekben, de Belső-Somogyból már hiányzik (Lonicera, Helleborus odorus). Két faj pedig a mecseki, a horvátországi, nyugatdunántúli, sőt középstájerország! gyertyános-tölgyeseknek (Querco-Carpitenum mecsekense, croaticum, transdanubicum mediostiriacum) egyaránt jellemző faja (Knautia drymeia, Primula vulgaris) és még a pirító gyökér (Tamus) nagyjából Délkelet-Dunántúlon a Nagy Magyaralföld felé a 650 mm-es izohiéták vonaláig és a mezőségi talaj határáig fordul elő. Ezek a fajok tehát, mivel elterjedésük határa összeesik, egyúttal a talajtani és éghajlattani határvonalakkal is, nemcsak a florisztikai határt jelzik, hanem vegetációs határjelük is a Mezőföld és a Dunántúl között, de megtalálhatók a csapadékosabb Bácskában. Bükkerdők (Fagetum mecsekense A. 0. Horvát 59 T = Helleboro (odoro)- Fagetum Soó et Borhidi 60 mecsekense (A. 0. Horvát 59) Soó et Borhidi ap. Soó 62). (Syn.: Querceto-Carpinetum fagetosum A. 0. Horvát 46 p. p. T. Fagetum serbicum tiiietosum argenteae et festucetosum drymeiae Jankovic et Misic 54). Subassociationes et faciès : asperuietosum odoratae: mercurialiosum perennis, aegopodiosum podagrariae, aconicosum vulpariae caricetosum pilosae: vincosum minoris allietosum ursini (etiam: caricetosum pilosae alliosum ursini) melicetosum uniflorae festucetosum drymeiae nudum subnudum