Lovász György (szerk.): Baranya megye természeti földrajza - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1977)
VI. NÖVÉNYÉLET
A cseres-tölgyesek konszociációi a gesztenyések. Ezek talajának K-tarta!ma kielégítő. A r szintjükben több a K, mint az A 2-ben. A B-szintben emelkedik, a C-szintben csökken a K-tartalom. A K-ionoknak antagonistái a Ca-ionok. Ezek mennyisége a csekély CaCO;j-tartalom miatt nem jelentős a mecseki gesztenyésekben. Tallós P. (1959) tanulmánya a széki cseres-tölgyesről mecseki vonatkozásban is érdekes közlemény. A gyertyános-tölgyesekbe, úgy mint a Mecsekben is, többfelé bevitték a cserfát. Ez helytelen. De helytelen az is, ha száraz cseres-tölgyesekbe gyertyánt kívánnak betelepíteni. Mindkét megállapítás érvényes a széki és a mecseki erdőkre. Ami a száraz cseres-tölgyeseket illeti, kétségtelen, hogy a nyugati, a dévényi kapuhoz közelebb fekvő széki erdő inkább mutatja aLibbert— Knopp—Matuszkiewicz által leírt Potentillo-Quercetum vonásait a következő karakterfajokkal: Euphorbia angulata, Pulmonaria angustifolia (és a széki erdőben még ezekhez járul az Asphodeius). E három faj a Mecsekből hiányzik. A Potentilla alba és Carex montana a Mecsekben + K értékkel szererepelnek. A széki erdőben K-értékük V, illetve III. Egyébként a széki erdő cserestölgyesének a fajai a Mecsekben is fellelhetők a Veratrum nigrum, valamint Primula veris és Galium silvaticum kivételével. (Az előbbit a Primula acaulis = vulgaris, az utóbbit a Galium schultesii helyettesíti.) A szarmata száraz cseres-tölgyest hazánkban legtipikusabban a széki erdőben lelhetjük fel, de a középhegységeink is tipikusabbak mint a mecsekiek. így Budán a névadó Potentilla alba M-es K-értékkel szerepel, a Vicia cassubica lll-mal, míg a Mecsekben magában az erdőben + K-értékkel, irtásaiban azonban V-os K-értéket is elér. A Budai-hegyek Lonicera xylosteumít a Mecsekben L. caprifolium helyettesíti. A pécsi cseres-tölgyesek a budaihoz jobban hasonlítanak mint a székihez. A fajok száma Budán 103, a széki erdőben 108, a Mecsekben 113. Az akcidentális fajokat is figyelembe véve, a széki erdő fajlistája 157 faj, 10 felvétel alapján, a mecsekié 191 faj 20 felvétel alapján. Ami a cseres-tölgyesek flóraelemzését illeti, a székiben több a kozmopolita és adventiv (4,4 és 0,2%, a Mecsekben 0%), a circumpoláris (9,0 illetve 6,4%), és a kontinentális (7,7 illetve 2,1%) elem, míg a szubmediterrán, atlanti-szubmediterrán és európai elemcsoport tagjai a mecseki társulásban szerepelnek nagyobb %-os értékkel. Délkelet-Szerbiának klimatogén phytocönózisát: Quercetum confertae-cerrist Nis, Pirot és Leskovac között lévő erdőben tanulmányozták (Jovanovic 1956). Itt a klíma jellegzetes mediterrán és sztyepp vonásokat mutat. Afitocönózis florisztikai spektruma így alakul: mediterrán elemek 20%-os, pontus-mediterránfajok16%-os, nyugatpontusi és illyr elemek 16%-os, közép-európai fajok16%-os, európai, euroszibériai és euráziai elemek 24%-os, szubatlanti és kozmopolita fajok 4—4%-os értékkel szerepelnek. A flóraelemzésből arra is lehet következtetni, hogy a társulás a közép-európai, illyr, szarmata és kelet-mediterrán növényföldrajzi tartományok behatását tükrözi vissza. Az erdőtalaj átmeneti a barna erdőtalaj és a terra rossa között. A 20felvétel 400—800 m magasságban lévő erdőkből való. Uralkodó fafajok: a Quercus cerris és conferta átlagos magassága 9 m. Jórészt sarj eredetűek. A 240 fajból álló gyepszintbe sok réti és gyomelem keveredik a környezetből. Társulásuk klimazónális karakterrel és nagy ökológiai amplitúdóval rendelkezik. A flóralistát tanulmányozva megállapíthatjuk, hogy aránylag kevés faj van benne, ami a Mecsekből hiányzik. Persze a mecseki cseres-tölgyesben sok esetben mások a K-értékek, de sok a megegyezés is (Helleborus odorus, Lonicera caprifolium, Tilia argentea,
