Lovász György (szerk.): Baranya megye természeti földrajza - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1977)

V. TALAJFÖLDRAJZ

V. 4. TALAJ KÖRZETEK A táji beosztásra vonatkozó elképzelések fokozatosan alakultak ki úgy, hogy a kutatások hazánk talajtakarójának mind részletesebb megismerését tették lehetővé. E munka terjedelme nem alkalmas arra, hogy ezt a fejlődést történetében áttekintsük. Amennyiben az olvasó részleteiben megismerkedni kíván e témával, úgy Stefanovits P. „Magyarország talajai" c. munkáját ajánljuk, ahol a magyar talajkutatás története keretében tanul mányozhatja azt. Itt meg kell elégednünk annak a megállapításával, hogy az ország talajföldrajzi körzet beosztása, a talajképződésről alkotott nézetek, és a rokon és társtudományok fejlődésének együttes eredménye. Stefanovits P. Délkelet-Dunántúlon az alábbi területi egységeket különbözteti meg: — a Baranyai szigethegységet, — a Tolnai-Baranyai-dombságot, — a Duna-völgyet, — a Dráva melléki síkságot az Ormánsággal. E nagy körzetek elhatárolásában kifejezésre jut: — a domborzati viszonyok figyelembe vétele, amennyiben elhatárolódnak a síkságok, a dombvidéki területek és a középhegységi táj, — ugyanakkor érvényre jut az alapkőzet szerinti differenciálás is, amennyiben elkülönülnek az alluviumok a löszterületekről, és azoktól ismételten elkülönülnek a változatosabb geológiai felépítettségű hegyvidéki területek, — de meghúzza a határvonalat a klimatikus eredetű, tehát zónális talajok és a hidromorf talajok között is. így tehát e határvonalak a talajföldrajzi tudományosság igényét kielégítik. Ma azonban számos olyan adat áll rendelkezésünkre az üzemi talajképezések anyagából, hogy főként Baranyának részletesebb talajföldrajzi leírását adhatjuk. Ez esetben nem arról van szó, hogy az előzőkben megadott körzet beosztást valamiféle más, ettől lényegesen eltérő beosztással cseréljük fel. Inkább annak lehetősége áll fenn, hogy a nagy tájakon belül differenciáltabbá tegyük a képet. Az elmondottaknak megfelelően, a nagy tájak szerint tárgyaljuk a talajföldrajzi viszonyokat. Ott, ahol a nagy tájon belül a talajképző tényezők összhatása a talajtakaróban minőségi különbséget hoz létre, ott e területeket kiemeljük és ismertetjük egyéni sajátosságaikat. V. 4. 1. Baranyai szigethegység (Mecsek és Villányi-hegység) Átnézetes talajtérképeink elnagyoltan ábrázolják e tájat, amelynek jellegét kiemeltsége és változatos geológiai felépítettsége adja meg. Az elnagyolás abból adódik, hogy a harmadkori vagy még idősebb geológiai formációkat sokkal nagyobb területen ábrázolják, mint amilyen mértékben felszíni kibúvásokban előfordulnak. Ennek következtében a különböző váztalajok és lithomorf erdőtalajok a valóságban közel sem borítanak akkora területi hányadot, mintamekkora az át-