Lovász György (szerk.): Baranya megye természeti földrajza - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1977)

V. TALAJFÖLDRAJZ

A humuszfelhalmozódás annak tudható be, hogy viszonylag rövid az az időszak, amikor a szervesanyag bomlik. A humuszkarbonát talajok könnyebben málló mészkövön, löszön, márgán képződnek. Humuszfelhalmozódási szintjük (A) 30—40 cm vastag, sötétbarna, vagy barnásfekete színű. A humusztartalom 2—5% között van, amely fokozatos csökkenéssel átmeneti szintet (B) képez. Ez élesen határolódik el a laza karbonátos alapkőzettől (C). Az egész szelvény erősen karbonátos. A Mecsekben a különböző agyagpalák, agyagkövek, márgák málladékán egykor ilyen talajok lehettek, többségük mezőgazdasági kultúrába került. Jelenleg szőlő és őszibarack termelés folyik rajtuk. A meredek lejtőkön a mezőgazdasági kultúrába vétel nagymértékben elősegítette erodálódásukat, így jelentős részük váztalajjá degradálódott. A rendzinák szintén megfelelő geológiai formációhoz kötött talajok, amelyek a triász mészkő területeken fordulnak elő. Minőségüket jelentősen befolyásolja az a körülmény, hogy a szálban álló kőzeten milyen vastag mállott takaróréteg helyezkedik el. Ez a mállott réteg lehet márga szerű, löszös vagy régi geológiai korokból visszamaradt fosszilis talajképződmény (terra rossa), amely foltosán borítja karsztjainkat. Természetes előfordulásban a talajtakaró vastagságától függően karsztbokorerdő, molyhostölgyes, mészkedvelő tölgyes alatt alakul ki szelvényük,amely szintén hármas tagozódású (A-B-C). Humuszfelhalmozódási szintjük kifejezett, 5—10% szervesanyag-tartalommal. Színe a málott réteg minőségétől függően fekete, barna, vörösesbarna. A B szint átmeneti jellegének megfelelően csökkenő humusztartalmú. így a fokozottabb mértékben mállott ásványi anyag színe dominál. A fekete rendzinák B szintje agyagot nemigen tartalmaz. A barna rendzinák agyagosabbak. A vörösagyagos rendzináknál a vörösagyag tulajdonságai dominálnak. A kémhatást és a mészállapotot nagymértékben befolyásolja a talajtakaró vastagsága. A C szint tömör kőzet. V. 3. 3. Közép- és délkelet-európai barna erdőtalajok Klimatikus eredetű, tehát zonálisan elhelyezkedő talajok. Hazánk medence jellegéből adódóan ez a zonalítás DK-Dunántúlon K—Ny irányú tagolódást mutat. Minthogy a medence közepén az Alföldet száraz meleg sztyepklíma uralja és az fokozatosan vált át a hűvösebb, csapadékosabb erdőklímára, azért a klíma fokozatosságát a talajképző folyamatok minőségi változása és intenzitása is követi. Ennek megfelelően a terület K-i, ÉK-i szegélyén átmeneti típusokat találunk, amelyek a talajképződmények folyamatos sorát biztosítják a másik nagy klimatikus eredetű talajnem, a mezőségi talajok irányába. Keletről nyugat felé haladva az erdőtalajok mind kifejlettebb formáival találkozunk, amelyek egyben kifejezik az éghajlat humidabb jellegének fokozódását. Hazánk területén ebbe a főtípusba 8 talajtípus sorolható. Annak ellenére, hogy DKDunántúl klimatikus talajképződményeinek túlnyomó többsége erdőtalaj, mégis a 8 tagból álló sorozat minden egyes tagjának előfordulása nem jellemző. A pszeudoglejes talajok nálunk is megtalálhatók, főként területünk Ny-i sávjában. Jelenlétük azonban nem jellemző, mert a klíma humidabb jellegének következményei. Helyi tényezők, pl. magasabb térszínről elfolyó felszíni vizek okozta többletvíz ered-