Lovász György (szerk.): Baranya megye természeti földrajza - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1977)

V. TALAJFÖLDRAJZ

kőzeteken fejtenek ki hasonló tevékenységet. Sőt, az agyagásványok kristályrácsát is képesek megbontani, hogy kovasavhoz jussanak, s ezzel együtt a talajban lévő értékes kolloidok mennyiségét csökkentik, azaz még a talajok mechanikai összetételét is módosítják. A talaj mikroflóráját alkotó szereveztek szoros együttműködésben és egymásra utaltságban fejtik ki talajképző hatásaikat, s az általuk felhalmozott szervesanyagokkal bővült és átalakult kőzetmálladékban már megtelepedhetnek a pionir, fotoszintézist végző, magasabbrendű növények is, elsősorban a mohák, majd a kőtörő harasztok, páfrányok és végül a virágos, lágyszárú és fás növények is. A talajképződés megindulásakor, amikor a felhalmozódó szervesanyag már elegendő táplálékot és vizet biztosít, a mikroflóra mellett megjelenik a talaj mikrofaunája is, melyet elsősorban egysejtű szervezetek képviselnek. A protozoonok is széles pH-skálán képesek működésüket kifejteni. Táplálékuk a talajlakó baktériumokból kerül ki zömmel, de a kisebb szervesanyag darabkákat is bekebelezik. Ugyanakkor az egysejtűek és baktériumok között sejten belüli szimbiózis is megfigyelhető. A szervesanyag fogyasztása, átalakítása mellett olyan szervesanyagokat is termelnek, amelyek a nitrogénkötő baktériumok, az azotobacterek tevékenységét is fokozzák. Emellett a széndioxid fejlesztést is serkentik. Elpusztulásuk után pedig testük anyaga ismét csak a nyers, szervesanyag forgalom egyik láncszemévé válik. A talajban lakó, egysejtű állatokon kívül igen jelentős tevékenységet folytatnak a fonalférgek, melyeket táplálkozásuk és a talajra gyakorolt hatásuk alapján hat kategóriába sorolhatunk: a) Növényi és állati maradványokból táplálkozók, b) Korhadó szervesanyagokat fogyasztók, c) A növények gyökerein termelt szervesanyagokon élők, d) A növényekben élősködő — ideiglenes talajlakók, e) Ragadozók, melyek kisebb élő állatokat falnak fel, és f) Növényevők, melyek a talaj élő mikroflóráját fogyasztják. Tevékenységük tehát elsősorban a szervesanyag fogyasztók közé sorolja őket, de elpusztulásuk után testük anyaga ismét csak a talaj szervesanyagát növeli, sőt egyes magasabbrendű állatok számára táplálékul is szolgál. Az oxigén kedvelő kerekesférgek a talaj felső régiójában, de a közvetlen fénytől védve helyezkednek el. Összegömbölyödött állapotban, lappangó életet élve, igen szélsőséges viszonyokat (70—80 C°-os meleget is) átvészelnek, nagyobb szárazságot is évekig tűrnek, de szaporodni csak megfelelő nedvességű környezetben tudnak. Szervesanyag törmelékkel, baktériumokkal, algákkal táplálkoznak, de a nagyobb ragadozók táplálékául is szolgálnak, elpusztulásuk után pedig a talaj szervesanyagát gyarapítják. A gyűrűsférgek csoportjába tartozó földi giliszta talajalakító tevékenysége már régtől ismert. Legfontosabb szerepe a talajok lazításában, szellőztetésében, vízvezető képességének növelésében és a szervesanyag bekeverésében realizálódik. A talajban lévő szervesanyaggal táplálkozik, de a bélcsatornáján áthaladt anyag igen jó táptalaja a baktériumoknak. Tevékenységét a talaj mélyebb termőrétegeiben is kifejti. Megfigyelések szerint a földi giliszták 100évenként az egész termőtalajt átdolgozzák.Testük a nagyobb talajlakó állatok, elhalása után pedig a kisebb lebontó szervezetek táplálékául szolgál.