Lovász György (szerk.): Baranya megye természeti földrajza - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1977)

V. TALAJFÖLDRAJZ

feldúsul a lebontatlan szervesanyag, megindul a vízalatti tőzegesedés. Sokkal gyakoribb eset viszont, az hogy az ember, a társadalom zavarja meg a taíajélet egyensúlyát. (E probléma részletesebb vázolására később még visszatérünk.) (A talajban élő és a talajfejlődés szempontjából elsősorban fontos élőlényeket a mellékelt ábra mutatja.) A baktériumok közül egyes fajok a kénhidrogént egyesek pedig a széndioxidot, megint más fajok a nitrogént és nitrogéndioxidot, valamint az ammóniát, vagy szervetlen anyagokat képesek asszimilálni, szervezetükbe felvenni és ott megkötni, tehát a magasabbrendű növényzet számára ezek a szervezetek felvehető állapotúvá alakítják a ként és a nitrogént, ezeket a nélkülözhetetlen fehérje-építő tápelemeket. A nem fotoszintetikus, hanem oxidációs úton megkötött szén szintén lényeges a táplálékláncolat szempontjából. A fenti autotróf baktériumok mellett a talajban élő heterotróf baktériumok viszont ellenkező módon viselkednek, a talajba jutó szervesanyagokat bontják le s teszik hozzáférhetővé az egyes alkotó elemeket autotróf rokonaik számára. A baktériumok zavartalan tevékenységének feltétele a talajok megfelelő nedvességtartalma és kémhatása, mert csak meghatározott nedvességű (nem túl száraz, nem túl vizes) és semleges, vagy gyengén lúgos kémhatás mellett optimális a szaporodásuk és működésük. Egyes fajok viszont széles pH-jú skálán is tevékenyek. A talajgombák viszont inkább a savanyú kémhatást kedvelik, egyes fajok egészen szélsőséges savanyúsági értékek mellett (1,5—2,0 pH) is képesek működni. A gombák egyik jelentősége abban áll, hogy csak a közülük való mikroszervezetek képesek a lignin vegyületek lebontására. Nélkülük a baktériumok nem lennének képesek a talajra jutott növényi anyagokat teljes egészében feldolgozni. De a lignin mellett a cellulóz és fehérje lebontásban is tevékenyen részt vesznek. Vagyis inkább a talajképződés későbbi szakaszaiban válik jelentőssé tevékenységük. Szintetizáló képességük is fontos, mert testükben igen sok fehérjét építenek és halmoznak fel. Igen jelentős a gombák mikroriza szerepe is, amikor fák vagy egyéb növények gyökerén élve segítik annak tápanyag felvételét. A gombák a lebontási folyamatokból is kiveszik részüket. Különösen a sok csersavat tartalmazó erdei avar és a magas lignin tartalmú fa lebontását segítik elő, mivel ezek az anyagok a baktériumok megtelepedése számára alkalmatlanok. Mivel a gombák igen alkalmazkodó, ellenálló és spóráikkal intenzíven szaporodó szervezetek, a talajfejlődés szempontjából nélkülözhetetlen részét képezik a talaj élővilágának. A moszatok és gombák sajátos társulásából létrejött zuzmók viszont a talajképződés kezdeti fázisaiban fejtenek ki igen jelentős tevékenységet, főként a savanyú kémhatású kőzeteken. Az általuk termelt zuzmósavval a legkeményebb sziklát is képesek mállasztani, és a málladékot feltárva felszabadítják a kőzetek ásványaiba kötött növényi tápanyagok egy részét és azt testükbe beépítve felhalmozzák, elpusztulásuk után pedig szervesanyagot szolgáltatnak a lebontó szervezetek számára. Tevékenységük során a savanyú talajképző kőzeten (pl. a Nyugati-Mecsek permi vörös homokkövén) sötétszínű erdőtalajokat hoznak létre. Igen sok zuzmót találunk még az erősen podzolos és így kovasavban gazdag, valamint a tápanyagokban szegény talajokon is, ahol a fentihez hasonló munkát végeznek. A moszatok, algák nem csupán a gombákkal szimbiózisban, vagyis a zuzmókban fordulnak elő a talajban, hanem szabadon is, főként a lúgos kémhatású területeken. így a szikes talajokon és a teljesen kopárnak vélt mészkősziklákon is megtelepszenek és az általuk termelt szervesanyag és szénsav meggyorsítja, fokozza a mállási folyamatokat és elősegíti a talajképződést. A kovamoszatok viszont a magas kovasav tartalmú szilikátos