Lovász György (szerk.): Baranya megye természeti földrajza - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1977)

V. TALAJFÖLDRAJZ

A domborzati tényezők — melyek a geológiai, éghajlati viszonyok, valamint az eltelt idő szoros függvényei — csak a többi talajképző tényezővel együtt, azokkal összefonódva befolyásolja a talajok fejlődését. Egymagában a domborzatnak nincs talajalakító hatása, de a többi tényező hatását fokozhatja vagy csökkentheti, módosíthatja. Legszembetűnőbb és legjelentősebb hatása — a megye domb- és hegyvidéki területén is — az eróziós folyamatok és jelenségek létrehozásában van, de ezeket is csak az éghajlati, időjárási és geológiai (talajfizikai) tényezőkkel egyetemben fejti ki. Másik hatását a lejtők égtájak felé való kitettségén (expozícióján) keresztül fejti ki, mivel ez nagymértékben befolyásolja a lejtőre jutó hő- és fényenergia mennyiségét, s így az azokon kialakuló mikroklímákat, ami viszont az ott élő növényzet és vízháztartási tulajdonságokkal irányítja a talajfejlődést. Nálunk az északias kitettségű lejtőkre (a lejtésszög nagyságától függően) mindig kevesebb hőenergia jut mint a délies expozíciójuakra, ezért ott hűvösebb, nedvesebb környezetet találunk mint a déli lejtőkön, ahol viszont a melegebb szárazabb környezeti adottságok dominálnak. A domborzat a tengerszint feletti magasságok révén is kifejti hatását, mert a nagyobb magasságokban lévő hegyvidéki területeken mindig hűvösebb, csapadékosabb a klíma, mint az alacsonyabban fekvő sík területeken. A domborzati tényezők ezekben az esetekben is a klímával karöltve fejtik ki talajalakító hatásukat. Ezért van az, hogy a hegyvidéki, dombsági és sík területeken más más talajféleségek alakultak ki. A Duna menti síkságon, Mohács környékén a fiatal meszes öntéstalajokon kivül a régi, szikesedésre hajlamos talajok dominálnak, de a 20—30 m-rel magasabban fekvő teraszon (ahol a folyó hordalékához sok lösz keveredett) már csernozjom fordul elő. A Dráva síkságán hasonló a helyzet, de itt a magasabb térszinteken nem tipikus a csernozjom, hanem csernozjom barna-erdőtalajokat találunk, csupán a Zselic és a Nyugati-Mecsek D-i előterében (ahol szintén löszös üledékek keveredtek a folyóvízi hordalékhoz) jelenik meg ismét a csernozjom. A dombvidéken a különböző típusú barna erdőtalajok uralkodnak, míg a legjobban kiemelkedő hegyvidékeken, a Mecsek és a Villányi-hegység területén ott, ahol a lejtésviszonyok következtében a legnagyobb arányú a talaj lehordódása, az erózió, maga a nyers anyakőzet bukkan a felszínre, vagy a rajta képződött, de az anyakőzet tulajdonságait erősen magán viselő vékonyrétegű talajokat találunk. Igy a Nyugati-Mecsek és a Villányi-hegység mészkőből álló területein rendzina talaj fedi az anyakőzetet. Az éghajlat szerepe a talaj képződésben döntő fontosságú, amint az a domborzati hatások tárgyalásánál több esetben is kiderült, de az egyes éghajlati elemeknek a talajfejlődésre gyakorolt hatása különböző mértékű. (Az éghajlat részletes elemzésével a kötet más részében foglalkoznak.) A légnyomásviszonyok csupán a talajok „légzésében", átszellőzésében játszanak szerepet, mivel a talaj és a benne élő mikroorganizmusok levegőcseréjének egyik előidézője a légnyomás-változás. Magas légnyomás esetén a légköri levegő a talajba préselődik, alacsony légnyomás alkalmával viszont a talajban lévő levegő kerül a légkörbe. A légmozgás, vagyis a szél kettős hatást gyakorol. Egyrészt a kiszáradt talajokat energiájával elmozdítja, elszállítja, másrészt elősegíti a talajok kiszáradását. Megyénkben csak kis területeken találunk olyan talajféleségeket, amelyeket a szél könnyen elmozdíthat (homok- és láptalajok), ezért a hatás nálunk jelentéktelen. Ugyanakkor a megye nagyobb részén — a változatás domborzati adottságaiból eredően — jelentős a szél