Lovász György (szerk.): Baranya megye természeti földrajza - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1977)

V. TALAJFÖLDRAJZ

együtt szereplő agyagpalák és homokkövek a Mecsek egész területén és a Villányi-hegységben a felszínen találhatók. A triász időszak képződményei közül a szeizi tarka homokkövek és kampili lemezes mészkövek elsősorban a Nyugati-Mecsekben, az anisusi kagylós mészkő és dolomit a raeti homokkővel együtt Pécstől É-ra, a Középső-Mecsek területén találhatók a felszínen, nagyobb kiterjedésben. A jura időszakban létrejött mészkövek, szenes márgák és homokkövek elsősorban a Keleti-Mecsekben és Pécstől ÉK-re, valamint a Villányi-hegységben, míg a kréta időszaki mészkövek inkább a Villányi-hegységben bukkannak a felszínre. A krétában lezajlott vulkanizmus termékei, a trachidolerit és fonolit csak a Keleti-Mecsek egyes, kisebb kiterjedésű területein — Magyaregregy, Vékény és Hosszúhetény határában — alkotják a talajok anyakőzetét. A mezozoós mészköveken, főként a meredek, D-i kitettségű lejtőkön rendzina talajok, míg másutt barna erdőtalajok alakultak ki. Az agyagpalákon, de főként a kevés meszet tartalmazó homokköveken és vulkáni kőzeteken kisebb mésztartalmú barna erdei talajok és ezek podzolosabb változatai jöttek létre. A földtörténeti újkor miocén időszakában lerakódott homokas, kavicsos rétegek, néhol a sok szerves maradványtól laza szövetűvé vált mészkövek a Mecsek É-i előterében, Bakccától Mecseknádasdig nagy területeken találhatók a felszínen. Vulkáni terméke az időszaknak a Komló határában felszínen lévő andezit. így e helyeken a talajjá válás fizikai folyamatainak (aprózódás, mállás) sokkal kedvezőbbek a feltételei — az andezit kivételével — mint az előző korokban kialakult, tömöttszövetü kőzetek esetén, ezért rajtuk mélyebb rétegű barna erdőtalaj jött létre. A pliocén időszak pannóniai emeletében képződött, szintén laza szövetű, agyagos, homokos üledékek, néhol mészkövek a miocén kori kőzetekhez hasonló talajképző tulajdonságokkal rendelkeznek. A megye dombvidéke területeinek (Zselic, Völgység) sok pontján, de kis kiterjedésben fordulnak csak elő a felszínen, tehát jelentőségük nem túl nagy. A pleisztocén időszakban, a hideg, száraz éghajlatú glaciális stádiumokban kialakult lösz és lösszerű ,,lejtőüledék" (deluvium) képezi a megye területének legnagyobb részén a talajok anyakőzetét. Laza szerkezetéből és mészben való gazdagságából adódóan könnyen aprózódik és mállik, ezért rajta igen mély rétegű, jó vízgazdálkodású, s ezért termékeny barna erdőtalajokból álló takaró alakult ki. Fenti tulajdonságaiért e területeket fogták elsőrorban művelés alá a történelmi idők folyamán, de mivel könnyen válik az erózió martalékává a felszín lejtésviszonyaitól és a művelés módozatától függően, a megye nagy kiterjedésű, dombvidéki területein ma már csak a különböző mértékben átalakult és lepusztult változataival találkozhatunk. A hotocén időszak képződményeit a Duna és a Dráva mentén, a megye K-i és D-i részein nagy kiterjedésű területeken a friss, folyóvízi hordalékok (öntésagyag, öntésiszap, homok) képviselik. Ugyanezek a legfiatalabb alluviális képződmények a kisebb folyóvizek völgytalpi részein mélyen benyomultak a domb- és hegyvidéki területek közé is. Az aktív geológiai tényezők, vagyis a kéregmozgások közül főként azok befolyásolták a mai talajtakaró kialakulását, fejlődésmenetét és hatnak ma is, amelyek a jelenkori felszín létrehozásában játszottak szerepet. E szerkezeti mozgásoknak döntő szerepe volt a folyóvízhálózat kialakításában is, mert a vertikális elmozdulásokkal együttjáró törésvonalak és ezek rendszere jelölte ki mindig a felületi vízfolyások irányát. A vízhálózat és a talajviszonyok közti kapcsolat igen szoros, s ugyanakkor a talajvíz