Lovász György (szerk.): Baranya megye természeti földrajza - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1977)

IV. VÍZFÖLDRAJZ (Lovász György)

A kisvízfolyások medereróziós folyamatának vizsgálati módszere tulajdonképpen a völgytalp esésének nyomon követésében és értelmezésében van. A terepi és térképi tanulmányok során ugyanis egyértelműen felismerhető volt a kapcsolat a völgytalp esésváltozása és a völgy-keresztmetszet módosulása között. Megnövekedett eséskor az ártér összeszűkül, ugyanakkor megcsökkent eséskor az ármentesítés előtti ártér ki­szélesedik, jelezvén a természetes állapotában lévő kisvízfolyás helyi akkumulációs tevékenységét. A feltárt főbb törvényszerűségek röviden a következőkben összegez­hetők : Az esetek nagy többségében törvényszerűnek mondható, hogy két vízfolyás talál­kozása előtt mindkettő bevág, torkolatuk után pedig rövid szakaszon féltőkének. Ez alól a törvényszerűség alól egy bizonyos nagyságrendnél kisebb vízgyűjtőjű vízfolyások je­lentenek csak kivételt. A vízgyűjtők területi nagyságrendjének meghatározása, azaz a határérték megállapítása jövőbeli kutatások tárgyát képezik. Az mindenesetre megálla­pítható, hogy két vízfolyás torkolata felett a bevágódás feltehetően az egyesülés után megkettőzött, illetve erősen megnövekedett összvízhozamból adódik. Arról van szó, tehát, hogy két vízfolyás torkolata alatt megnövekszik az erózió, amit nyilván nem tud követni az önálló ágak vízhozamából adódó eróziós tevékenység. Ugyanakkor azonban megnövekszik a szállítandó hordalékmennyiség is, amellyel nem tud megbirkózni az egyesült vízfolyás, és a találkozás alatt bizonyos távolságban az el nem szállítható meny­nyiséget többé-kevésbé rendszeresen akkumulálja. Újabb törvényszerűségként figyelhető meg, az hogy egy nagyobb befogadó előtt a kisebb mellékvíz esésgörbéje megnövekszik a torkolati szakaszon. Ennek a jelenségnek ér­telmezésében most már egyértelműen a nagyobb befogadóban található intenzívebb eróziós tevékenység jelölhető meg kiváltó okként. Dombvidéki megfigyeléseink sze­rint azonban ennek szerkezeti oka is lehet. Az egyik legnyilvánvalóbb példát, a Bara­nya-csatornába torkolló Magyarszéki-víz torkolati szakaszát említhetjük (32. ábra). Fel­tételezhető, hogy a torkolati szakasz esésgörbe-növekedése nem annyira a Baranya­csatorna árterén lezajló eróziós tevékenységgel hozható kapcsolatba, hanem inkább a hegység jelenkori gyenge emelkedésével, az árokhoz viszonyítva. Az eltérő intenzitá­sú emelkedés nyilvánvalóan az árok peremén realizálódik. A Magyarszéki-víz eróziója viszont nem képes kiegyenlíteni a szerkezeti mozgások hatására bekövetkező szint­különbségeket. Újabb törvényszerűségként állapítható meg, az hogy ha a pannon dombság kisvíz­folyása agyagot vagy ennél szilárdabb kőzetminőséget harántol, és ehhez a ponthoz szá­mított vízgyűjtő vízhozama nem képes az átréselést folyamatosan végezni, akkora szi­lárdabb kőzetminőség felett viszonylag sík, peremén pedig nagyesésű a völgytalp. Ez mutat­ható ki kétséget kizáróan a Baranya-csatorna egyik mellékvízén, a Ligeti-víz esésgörbé­jén (33. ábra). Újabb törvényszerűségként említhető, hogy kisvízfolyásaink esésgörbéjére jelentős hatással vannak a jelenkorban is mozgó haránttörések. Ilyenek mutathatók ki a Mecsek­hegység területén Abaliget és Orfű térségében. A törés hatására a vízfolyás felső sza­kasza bevág, elhagyja korábbi árterét, és sokszor 500—1000 m hosszúságban 4—5 m mély árkolást készít medre számára. A törés alatt kiszélesedik a völgytalp, jelezvén az akkumulációs tevékenységet. Ez a jelenség azonban szintén meghatározott nagyság­rendű vízgyűjtő felett mutatható ki. Ha egy ma még ismeretlen területi nagyságrend

Next

/
Oldalképek
Tartalom