Lovász György (szerk.): Baranya megye természeti földrajza - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1977)

IV. VÍZFÖLDRAJZ (Lovász György)

melékeket lehet találni a lösz és a pannon határán. Az újpleisztocén végén azonban a Görcsönyi-hát is emelkedni kezdett, aminek következtében kialakulásának kezdeti stádiumába lépett a Pécsi-medence. Ennek következtében a hegységből kilépő vizek már DNy-i irányban, az emelkedő hát peremén, nagyjából mai vonalukon haladtak a Dráva felé. Az óholocénban, valószínűleg szerkezeti mozgások hatására, a Duna Mohácstól D-re kissé keletre tolódik, és ezért szárazra kerül a magas ártéri szint Mohács—Kölked között. A Dráva a morotvák területi elhelyezkedése szerint még az óholocénban is erodálta újpleisztocén, lösszel magasan megemelt teraszának peremét. Morfológiailag az is igazolható, hogy a folyó a mai Ormánságot teljesen bebarangolta, és feltehetően a Barcs—Okorág—Kémes irányon haladt, amelynek egy részén ma a Fekete-víz rendszert vezetik le. Az óholocén végén szerkezeti mozgások hatására megszűnik a Karasica Drávába torkollása, és a jugoszláviai Báni-hegység kiemelkedése miatt a pannon rög E-i, rácsos törésekkel szabdalt peremén, Bezdán térségében érte el a Dunát. Az Ormánság gyenge óholocén kiemelkedése következtében a Dráva D-re terelődött, és feltehetően ekkor foglalta el helyét a Fekete-víz rendszer alsó folyásszakasza. IV.1.2. A felszíni víz összegyülekezésének és a hordalékképződés területi feltételei A felszíni vízgazdálkodás regionális lehetőségeinek megítélésében többek között ennek a két tényezőnek is komoly szerepe van. Végeredményben az összegyülekezési feltételekből lehet következtetni a hasznosuló csapadékhányadra (lefolyási tényező), a hordalékképződés feltételei pedig némi támpontot nyújtanak a létesített vagy létesítendő víztározó eliszapolodásának ütemére. Az összegyülekezés és a hordalékképződés kedvező feltételei egyben az intenzív erózió régióját is jelentik. Ugyanakkor a kedvezőtlen feltételek részben az akkumuláció területeit jelölik ki. A feltételek meghatározásának alapja a természeti környezeti adottságok hidrológiai értékelése. Pillanatnyilag ugyanis csupán a felszíni víz összegyülekezésének idejére vonatkozóan van kidolgozott módszer (Németh E. 1959), a hordalékképződésre azonban még nincs. Ennek következtében pillanatnyi értékelésünk a kvalitatív területi megkülönböztetésen túl egyelőre nem léphet. A megye változatos természeti-környezeti adottságai igen nagy anomáliákat alakítanak ki mind az összegyülekezés, mind a hordalékképződés feltételei terén. Ezek — mint az alábbiakban látjuk —, egymástól minőségileg különböző típusokba sorolhatók (31. ábra). Szükségesnek látszik megjegyezni, hogy ezek, egy kivételével, meghatározott genetikus felszínhez kapcsolódnak. így tehát a két jelenség közötti kapcsolat egészen szoros. • Az első típust a relatíve hosszú összegyülekezés, az intenzív beszivárgás és a gyenge hordalékképződés jellemzi. Ide sorolható a megye minden hegységi és dombsági felszíne, amelyet zárt erdőség borít. A legdöntőbb típuskialakító elem a növényzet. A meredek lejtőn telepített erdőségek és aljnövényzetük nagymértékben mérséklik a felszíni víz mozgását, tehát nyújtják az összegyülekezési időt. Ennek következtében fokozódik a beszivárgás, amelynek egy része a növényzet transspirációján keresztül a párolgás hányadát képezi, de jelentősebb része a mélységi vizeket (talajvíz, rétegvíz, résvíz) táplálja. Ebbe a típusba tartoznak gyakorlatilag az egész Mecsek-hegység, a hozzá DK-ről csatlakozó Geresdi-tönk erdős felszínei, valamint a Zselic központi, erősen