Lovász György (szerk.): Baranya megye természeti földrajza - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1977)

I. A TERMÉSZETVILÁG MEGISMERÉSTÖRTÉNETÉNEK VÁZLATA

A reformkor nemzeti ébredése hatott tudományos életünkre is. Ha többnyire csak laikus módon, de megindult a haza felfedezése: gyűjtöttek, lajstromoztak, megfigyeltek mindent, amit fontosnak véltek. A kor gyakorlatias szemlélete miatt többen is foglalkoztak (Haas M. 1845, Kubinyi F. 1863) a geológiai viszonyok felderítésével, de munkásságukat a dilettantizmus jellemzi és nem érik el Beudant színvonalát. Ennek az időszaknak a végén jelenik meg a pécsi születésű Nendtvicb K. (1851) tanulmánya, amely a mecseki kőszén első szakszerű és kora tudományosságának színvonalán álló ismertetése. Kihangsúlyozza a szén kiváló kokszolódó képességét, magas fűtőértékét és jelentős illótartalmát. Mint írja, „Baranya kőszenei Magyarország minden egyéb kőszenei fölött leginkább fordíthatók a gőzvilágításra" (azaz a gázvilágításra). A szabadságharc összeomlása utáni két évtizedben területünkön az 1849-ben alapított bécsi Birodalmi Földtani Intézet geológusai dolgoztak és folytattak minden tekintetben értékes munkát. A kisebb-nagyobb részletvizsgálatok után, amelyek közül ki kell emelni Foetterle Fr. (1852) és Hauer F. (1870) kőszénföldtani tanulmányait, a 60-as években megindult földtani térképezés során Peters K. (1862) elkészítette a mecseki liász első és fő vonásaiban ma is helytálló földtani leírását. Ez a tanulmány nemcsak a Mecsek-hegységre, hanem a liász gresteni faciesére általában is alapvető, jelentős még Petersnek a hidasi miocénről írott tanulmánya is. Az osztrák szakemberek mellett a bécsi földtani intézet magyar geológusai is fokozatosan bekapcsolódnak Baranya, ezen belül elsősorban az értékes kőszene miatt nagy gazdasági jelentőségű Mecsek földtani kutatásába. A hazai szénbányászat nagyiparrá fejlesztésében vezérszerepet játszó Hantken /VI. (1878) több tanulmányában is foglalkozik a hegység földtani felépítésével és a szénbányászat bányageológiai viszonyaival. Az 1878-ban megjelent ,,A Magyar Korona Országainak széntelepei és szénbányászata" című művében, amely az első és egyben iránymutató összefoglalás volt hazánk kőszénelőfordulásairól, részletesen ismertette a mecseki alsóliász kőszéntelepes összlet földtani felépítését, az összletből előkerült növényi és állati maradványokat. Bemutatta az egyes aknaüzemeket, azok műszaki felszerelését, megadta munkájának megjelenéséig kitermelt szén mennyiségét és a széntermékek minőségét. Ebből az időszakból megemlíthetjük még Faller G. (1869) kiváló Selmecbányái professzornak 1869-ben megjelent, remekbeszabott németnyelvű ismertetését a pécsi szénbányászatról, továbbá Kókán J. (1873) őslénytani tanulmányait, a külföldiek közül Stur D. és Gümbel W. (1877) ugyancsak paleontológiái munkáit. A kiegyezést követően, 1869-ben megszervezett önálló magyar földtani intézet első és legfontosabb feladatának az ország földtani térképezésének folytatását tekintette, melyet addig a bécsi császári földtani intézet végzett. A nagy lendülettel kibontakozó munka a hazai földtan történetének egyik legfényesebb és egyben legeredményesebb időszakát jelentette. A már 1868-ban megindított magyar felvételezés gyorsan haladt és a Dunántúlon mintegy 8 év alatt odáig jutott, hogy megkezdhették az eredmények 14 400-as kézi színezésű térképlapokon való kiadását. A Mecsek és környékének térképezésére 1872—1876 között került sor. Ezt a feladatot a kor két kimagasló geológus egyénisége, az osztrákból jó magyarrá lett, és mint Vadász E. (1912) írja, „utolérhetetlen pontosságú" Hofmann K. és Böckb