Lovász György (szerk.): Baranya megye természeti földrajza - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1977)

III. ÉGHAJLAT

30. ábra: Baranya megye éghajlati körzetei (Kakas J. után) vonalától délre eső baranyai terület. Magyarországon talán éppen ennek az éghaiatl körzetnek a területén érvényesül leginkább a szárazföldi, óceáni és mediterrán hatások keveréke. Ez utóbbi hatás a szubmediterrán jelleg érvényesülésében nyilvánul meg, amely abból adódik, hogy a Földközi-tengeri légtömegek elsődleges érkezési területe (Bacsó N. 1953), és megmutatkozik az erőteljesen kifejlődő őszi csapadékmaximumban, amely esetenként meghaladja a nyár elejeit, valamint a tél enyheségében. A sugárzási, hőmérsékleti és csapadék adottságok együttesen ebben az éghajlati körzetben is kiváló feltételeket biztosítanak a hőigényes növények termesztésére. c) A tenyészidőszakban elégtelen nedvességű körzet, mérsékelten száraz, enyhe téllel. Mérsékelten meleg terület, ahol már az óceáni hatások vannak túlsúlyban. Ide tartozik a Villányi-hegység és a Geresdi-dombság. A Villányi-hegység változatos mikroklímáját Horvát A. 0. és Papp L. (1964), valamint Lehmann A. (1975) vizsgálták. Rendkívül éles eltérések mutatkoznak a kitettségek alapján. A délies lejtők mintegy 2—4 C°-kal melegebbek, mint az északiak. A talaj felszínén ez a különbség elérheti a 20—22 C°-ot, és a talaj hőmérsékletében is a 8—10 C°-ot. A global sugárzásban ezek a különbségek a besugárzás időtartama alatt 0 és 2 gcal/cm

2 között változtak (Horvát A. O.—Papp L. 1964). A Villányi-hegység déli lejtői tehát napfényben igen gazdagok és melegek, így ezen a területen különösen korán köszönt be a tavasz. Ezek a tulajdonságok a hegység védett déli lejtőit alkalmassá teszik melegigényes, fagyot nem tűrő tavaszi pri11 TERMÉSZETI FÖLDRAJZ 161