Lovász György (szerk.): Baranya megye természeti földrajza - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1977)
III. ÉGHAJLAT
tam a hely elméletileg vagy csillagászatilag lehetséges napsütéstartama. A második körülmény a légkör sugárátbocsátása. Ennek korlátozott volta miatt a tényleges napsütéstartam kisebb az elméletileg lehetségesnél, mert a felhőzet és a levegő szennyezettsége miatt jelentékeny veszteség áll elő. Bacsó N. (1959) felveti még a gyakorlatilag lehetséges napsütéstartam fogalmát is, amit a helyszínnek derült időben a tiszta levegőben is esetleg fennálló beárnyékoltsága okoz horizontkorlátozással (a felszín saját lejtése, környezeti hegy, domb, épület, fa stb). Ez természetesen kisebb, sokszor lényegesen kevesebb, mint az elméletileg lehetséges. Az éghajlat jellemzésére a tényleges napsütéstartamnak nevezett fogalmat használjuk. A Mecsek vidék napsütéstartam viszonyainak ismertetését a Mecsek D-i lábánál fekvő Pécs várossal kezdjük. Itt, a város K-i részén, az egyetemi meteorológiai állomáson 1925. augusztus 11-én indult meg a napsütéstartam regisztrálása. A Campbeil— Stokes rendszerű üveggolyós napfénytartammérő a Központi Egyetem toronyerkélyének DNy-i pillérén nyert kifogástalan elhelyezést a tengerszint felett 140 m, a talajszinttől 35 m magasságban. 1946 februárjában az egyetemi állomás megszűntével a városi meteorológiai észlelések (természetesen a napsütés regisztrálása is) a régi repülőtér síkságán (132 m, majd 1951 májusától 121 m) folytatódtak. Napsütéstartam adataink a régi repülőtéri állomásról 1947 márciusától 1956 májusáig vannak. 1956 júliusában a repülőtéri állomás áthelyeztetett az ekkorra elkészült új repülőtérre, amely Pécs központjától D-re, 10 km-re a Pécsi-medence szomszédságában, a Délbaranyai-dombságon fekszik, Pogány község határában, 200 m tszf. magasságban. 1969 márciusának első napjaiban változás történt az állomás elhelyezésében. Ekkor ugyanis az állomást az országút bal oldaláról a jobb oldalra helyezték át. Az új hely az előbbitől ÉNy-ra 1500 m távolságra van, a tengerszint feletti magassága 201 m. Az új felállítás jellege teljesen azonos a megelőzőével. Az új repülőtéren a napsütéstartam észlelése 1963 májusától 1965 májusáig szünetelt. Ennek az időtartamnak a hiányzó adatait a dohánygyári állomás adatai segítségével pótoltuk, s így az új repülőtérről 1956 júliustól 1971 végéig 14 évet felölelő napsütéstartam-sorozattal rendelkezünk. A városban sem szűntek meg azonban a meteorológiai észlelések, mert az OMI 1956 májusában a város K-i részén, a volt egyetemi állomás közvetlen közelében, a dohánygyár udvarán (130 m) új városi állomást létesített. Itt a gyár egyik háromemeletes épületének tetőteraszán 1957 júliusában indultak meg a napsütéstartamés napsugárzási észlelések, azonban az észlelő betegsége miatt 1965 április végével sajnos abbamaradtak. A Mecsek éghajlatkutatása szempontjából jelentős eredmény volt, hogy 1959 őszére a Pécs fölött emelkedő 534 m magas Misinatetőn időjárás- és éghajlatkutató obszervatórium létesült (Simor F. 1961). Az obszervatórium 12 m magas tornyának tetőteraszán 1959 decemberében megindult a napsütéstartam — s ezzel egyidőben a globális sugárzás regisztrálása. A napsütéstartam észlelése 1967 végéig folyt, de a globális sugárzás regisztrálása csak 1962 áprilisáig tartott, azóta szünetel. A tényleges napsütéstartam sokévi (1901—1950) havi, évi, évszakos, valamint nyári és téli félévi óraösszegeit Pécs városra vonatkozólag a ///. táblázat 1a. sorában találjuk. Ötven évi átlagban Pécs városa felett 2025 óra hosszat süt a Nap annak ellenére, hogy Pécs levegője közismerten erősen szennyezett. Hazánk legnaposabb része a Duna—Tisza közének D-i fele, 2025-nél több napos óraszámmal. E területhez
