Lovász György - Wein György: Délkelet-Dunántúl geológiája és felszínfejlődése - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1974)

I. Fejezet DÉLKELET-DUNÁNTÚL GEOLÓGIÁJA (Wein György)

ciesű „budafai homokkő" képviseli. A Villányi-hegyekben csak néhány fúrókagyló nyom jelzi a torton tenger egykori jelenlétét. A „slir" a képződményeket a Mecsekhegység É-i részén és ÉK-i részén (Hidas 53. sz. fúrás) ismerjük. Távolodva a partvonaltól ott, ahol a budafai összlet már nem fejlődött ki, „slir" rétegek közvetlenül a halpikkelyes összletre települnek. Fedőjében a fokozatos átmenettel fejlődő regressziós összlet vagy a diszkordansan települő alsó-lajtamészkövet találjuk. A slir összlet egyveretü, főleg perlites, alárendeltebben csillámos, finomhomokos képződményei jellegzetes gazdag amussiumos, tellinás, brissopszisos makrofaunát és gazdag Foraminifera társaságot tartalmaznak. Az összlet alsó határát a kőzetfácies és jellegzetes fauna uralkodóvá válása jelzi. Ahol azt az abrázió nem pusztította le, a fedő regressziós összlet felé is a kőzetanyag és fauna változása alapján vonjuk meg a határt. Faunája és kőzettani kifejlődése alapján HÁMOR G. (1970) három tagozatra osztotta. Ezek a tagozatok kizárólag a medence belsejében különböztethetők meg ott, ahol azt már részben vagy teljes egészében sem helyettesíti a „budafai homokkő"-összlet. Az alsó tagozatot szürke, zöldesszürke vékonyba Jos, csillámos, finom-homok és finom-homokos kőzetlisztes agyagmárga alkotja. Makrofaunájában Macoma elliptica alakkör egyedi és töredékes Brissopsis félék uralkodnak. Mikrofaunája a „budafai összletével" azonos. A középső tagozatot szürke, sötétszürke agyagmárga és kőzetlisztes, helyenkint bentonitos agyagmárga alkotja. Uralkodnak az Angulus (Moerella) donacina és az Amussium cristatum badense fajok. Kizárólag itt találunk néhány jellegzetes Tellinafélét (pl. Teliina exdubia, T. serrata tauroprotensa). Gyakoriak a kétteknős Amussiumok és Cassidaria félék. A Foraminiferák közül a Lagenidae és Globigerinidae családok uralkodnak. A felső tagozatban csillámos, finom-homok, finom-homokos márga, agyagmárga jelzi a tenger elsekélyesülését, a partvonal közeledését. Faunájában a két alsó tagozatban uralkodókon kívül magányos korallok, Balanus, Dentalium, Cephalopoda (Aturia aturi) maradványok és féregnyomok találhatók. Gyakoriak még a koptatott Amussiumok és Turitelkik. Foraminifera faunájuk az alsó tagozatokhoz hasonló. KORECZNÉ LAKY I. (1968) mikrofauna alapján a „slir" összletet alsó globigerinás—orbulinás és felső lagenidás szintre tagolja. A „slir összleten" belül találjuk a harmadik, jól megkülönböztethető, úgynevezett felső dacittufa réteget. Akárcsak a halpikkelyes agyagmárgába betelepült dacittufa réteg, ez is finomszemű, fehér portufa, amelynek vastagsága a magyaregregyi Farkasordító-völgy szelvényében 1,35 m (WEIN GY. 1960, 1965a). Ezt a dacittufa szintet is, a középsővel együtt, több helyen egymás felett egy szelvényen belül, így elsősorban Magyaregregynél észlelték. HÁMOR G. csak egy dacittufa szintet (az általunk középsőnek nevezettet) tart nyilván. A „slir" kifejlődés vastagsága a Mecsek-hegység D-i előterében 15 — 30 m. Kisbattyán — Magyaregregy környékén 60—80 m, Komlón 130—150 m és a NyugatiMecsekben (Tekerés-1. sz. fúrás) 315 m. Ezek a vastagsági adatok azt bizonyítják, hogy a torton transzgresszió, amelynek mélyebb tengeri kifejlődését a „slir" képződmények képviselik, Ny felől D-Zalai neogén medence „Candorbulinás" fauna társaság haladt K-i—DK-i irányba. A már említett felső dacittufa rétegből a magyaregregyi lelőhelyről PÁLFALVY