Lovász György - Wein György: Délkelet-Dunántúl geológiája és felszínfejlődése - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1974)

I. Fejezet DÉLKELET-DUNÁNTÚL GEOLÓGIÁJA (Wein György)

Meg kell még emlékeznünk a kaposfő— mágocsi kristályos háttól É-ra a Kurd2. sz. és Döbrököz-1. sz. fúrásokban feltárt vastag andezites vulkánitokról is. A fúrások anyaga egyelőre még nincs feldolgozva, ezért csak az előzetes makroszkópos vizsgálat eredményét tudjuk közölni. A Döbrököz-1. sz. fúrás a felső-pannon rétegsor alatt 336,00 m-től 978 m talpmélységig andezites vulkáni képződményekben haladt, amelyeknek korát miocénnek vették. Az andezitet — kifejlődését és helyzetét illetőleg — szubvulkanitnak minősítették. A Kurd-2. sz. fúrásban 247 m vastag pliocén rétegek alatt 550 m-ig miocén korúnak tartott karboandezit telérkőzetet harántoltak. Alatta mecseki típusú jura és triász, majd perm, esetleg felső-karbon és végül amfibolit (ópaleozóos?) rétegeket tárt fel a fúrás 1272 m talpmélységig. Tehát ezen a helyen a mecsekinél lényegesen erőteljesebb, valószínűleg azzal azonos korú andezit vulkanizmus zajlott le, amelynek szubvulkánitjait tárták fel a fúrások. FELSŐ-HELVÉTI ALEMELET Congeriás összlet képviseli az első tengerelöntés kezdetét jelző rétegsort, amelynek képződményei diszkordansan települnek az alaphegységre, vagy a mélyebb helvéti képződményekre. Tehát az összlet egy újabb üledékciklus bevezető tagját képviseli. Sokszor a Lumasella padokat képező Congeriák tömeges megjelenése jellemzi, amelyek a halpikkelyes összlet magasabb részében is előfordulnak, és áthalmozott formában a torton képződményekben is megtalálhatók. Előfordulnak az egész Mecsek-hegység területén, az egykori partvonal övében; egyedül a kiemelt helyzetű Apátvarasd — Mecseknádasd körzetben hiányoznak rétegei. Fedőjében üledékfolytonossággal a halpikkelyes agyagmárga települ. A félsósvízi kifejlődésű üledékösszlet jellegzetes képződményei: sárga, barna likacsos-sejtes szövetű, helyenkint átkristályosodott mészkő, homokos mészkő, meszes homok, kőzetalkotó mennyiségű Congeria és Bulimus faunával; sárgásbarna diabáz anyagú, változó szemnagyságú alapbreccsa és konglomerátum (Északi Pikkely és annak D-i előtere), alárendelten polimikt kavics-konglomerátum (Hidas); sárga homok és homokkő; molluszka—lumasellás homokos agyag. VADÁSZ E. (1935) Rácmecske környéki congeriás rétegekből SZÁLAI T. és KRETZOÍ M. által meghatározott Testudo rácmecskensis Szálai, Eocerus cristalus Biedy, Brachypotherium brachipus Lart gerinces faunát ismertet. Az összlet alsó részén gyakori az abráziós törmelékanyagból álló alapréteg. Az egész összletre jellemző a congeriák és bulimusok nagy száma. Gyakran lumasellás padokat képeznek, amelyek a peremi kifejlődésben vastagpadosak, a medence felé többfelé ágaznak és kivékonyodnak. A faunaképet az uralkodó Congeria böckhi Wenz és Bulimus vadászi Wenz adják meg. Ezenkívül néhány meghatározhatatlan Congeria alak is előkerült. Néhány, egyelőre meg nem határozott halmaradványt is találtak benne. Egy Robulus átmetszetet kivéve, más Foraminifera nem került ki az összletből, viszont néhány Ostracoda figyelhető meg benne. A rétegsor vastagsága változatos, a peremi területeken 15 — 30 m, míg a medence felé kivékonyodik 4—6 m-re.