Lovász György - Wein György: Délkelet-Dunántúl geológiája és felszínfejlődése - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1974)

I. Fejezet DÉLKELET-DUNÁNTÚL GEOLÓGIÁJA (Wein György)

Villányi fáciesterület Liász Pliensbachi emelet A legújabb vizsgálatok derítették ki (AGER D. V.-CALLOMON J. H. 1971), hogy a villányi vasútállomásnál a Mész-hegyen levő kőbányában a ladini márgás dolomitra diszkordáns helyzetben eddig bath—kallovi összletbe sorolt (IFJ. LÓCZY L. 1913, RAKUSZ Gy.-STRAUSZ L. 1953, ifj. NOSZKY J. 1957) tarka agyag és homokkő váltakozó rétegeiből felépült 5,20 m vastag rétegsor az alsó-pliensbachi emeletbe tartozik. A rövid ideig tartó ingresszió alatt létrejött rétegsorból kikerült alakok minden kétséget kizárólag igazolják annak korát: Apoderoceras lobatum Buckm., a cf. aculeatum (Simps)., A.ferox Buckm Epideroceras sp. juv., E. rollieri (Lóczy) Villania densilobata Till, Liparoceras cf. cheltiense (Murch.), Cincta numismalis (Lam.), Tetrarhyncia cf. T. argotinensis (Rad), Cibbirhychia sp. Cirpa frontó (Quenst.), Piarorhynchia juvensis (Quenst.), Lobothyris sp., Spiriferina sp. Az említett klasszikus villányi szelvényben az alsó-pliensbachi rétegekre diszkordansan települ a mészkő-kvarcit, és tűzkőkavicsokat, limonit és limonitos fcszforitgumókat tartalmazó bitumenes, hcmokos, növénymaradványos, vastaghéjú kagylókat is tartalmazó mészkő, amelyet már a bath—kallovi összlethez számítunk. De mielőtt ezt a rétegsort ismertetnénk, ebben a szelvényben hiányzó aaléni kifejlődésről kell beszélnünk. Dogger Aaléni emelet Az említett csökkent vastagságú pliensbachi korú maradványokon kívül a liász időszak maradványait eddig nem találták meg a Villányi-hegységben, ezért valószínűsíthetjük azt, hogy ebben az időben itt nem történt üledékképződés. Az aaléni emelet mészkőrétegei a máriakéméndi szigetrögök kibúvásaiban és a Monyoród-1. sz. fúrásban diszkordansan települnek a középső-triász mészkő—dolomit rétegekre. A rétegsor legalsó tagja vörös crinoideás mészkő, amely kvarchomokot és apró kvarckavicsokat is tartalmaz. A szederkényi és monyoródi rég kőfejtőkben, ill. a monyoródi patakmeder feltárásában és a Monyoród-1. sz. fúrásban tanulmányozhatók az aaléni emelet legalsó, crinoideás padjai. Felettük települ az ugyancsak kvarchomok-szemcséket és csillám pikkelyeket tartalmazó barna, vöröses tűzkőlencsés, crinoideás mészkő, amely felfelé fokozatosan megy át a vékonypados, tüzköves mészkőrétegsorba. A tűzköves összletre jellemzőek a 2—20 cm vastag, zöld agyag, homokos agyag-közbetelepülések. Az előző előfordulásokon kívül a rétegsornak ezen legmagasabb tagja a versendi és székelyszabari kőfejtőkben tanulmányozható. HOFMANN K. anyagát és saját gyűjtését VADÁSZ E. (1914a) dolgozta fel. Ehhez járult KASZAP A. (1963) munkája: ezek szerint innen az alábbi fauna került