Lovász György - Wein György: Délkelet-Dunántúl geológiája és felszínfejlődése - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1974)

I. Fejezet DÉLKELET-DUNÁNTÚL GEOLÓGIÁJA (Wein György)

Spirigera trigoneUa Schloth., Rhynchonella decurtata Gir., Coenothyris vulgaris Schloth., Spiriferina fragilis Schloth., Terehratula rakuszi Strausz, Mentzelia mentzeli Dunk., Lima costata Goldf., Enantiostreon difforme Schloth. Faunája alapján a mecseki anizuszi rétegsor középső tagozatával és a bakonyi recoarói rétegekkel azonosítható. Kivéve a babarcszöllősi és beremendi pikkelyeket, karsztosodásra hajlamos rétegeit az egész Villányi-hegységben jól ismerik. A híres „siklósi márvány" is ebből az összletből kerül ki. Felső-dolomit. Vastagsága váltakozó és a felette települő, már ladini emeletbe sorolt márgás dolomittal együtt átlagosan 370-m-re tehető. A felső-dolomit a Villányi-hegység legelterjedtebb kőzete. Alul világosszürke, felső részében uralkodóan szürke, sárgás- vagy barnásszürke színű. Kőzettani jellege változó, erősen szemcsés, cukorszövetű, lyukacsos, kristályos, tömött egynemű-féleségek egy-egy nagyobb feltárásban többször is ismétlődhetnek. Ugyanúgy változik rétegzettségük is, hol vastagpados, hol vékonypados kifejlődésű. Repedezett, szögletes darabokra esik szét. Jellemző reá, hogy helyenkint tűzkőgumókat is tartalmaz, megütve legtöbbször bitumenszagot áraszt. Az átmenet mind a fekü, mind a fedő felé fokozatos. Különböző előfordulási helyekről az alábbi alakok kerültek ki: Encrinus sp., Crinoidea-i'éleségek, Móniivaltia sp., Lingula sp., Aulacothyris angusta Schloth., Spiriferina fragilis Schloth, Mentzelia mentzeli Dunk., M. mentzeli Dunk, var., Spirigera trigonella Schlo.h., Hoemesia aff. socialis Schloth., Pecten cf. reticulatus Schloth., Trochus sp., Coelostylina sp., C. peraculata Stopp. Jellemző a felső dolomit kövületlelőhelyeire, hogy azok egyedszámban gazdagok és fészekszerűen helyezkednek el. Faunájuk alapján az anizuszi emelet legfelső részébe osztjuk be. Kivéve a beremendi pikkelyt, az egész Villányi-hegység területén megtalálható. Útkövezés céljára fejtik. Barnássárga, márgásdolomit, amit feltételesen a ladiniba helyezünk(ifj. NOSZKY I. 1957). Fakult márga vagy barnás árnyalatú, rózsaszínű, vékonypados, vékonyréteges dolomitos márga építi fel a villányi triász rétegsor legfelső tagját. A dolomitpadok közé néhány cm-re is kivastagodható agyagos-márgás dolomit közbeágyazások települnek. Az egész Villányi-hegységben csak a villányi vasútállomás mögötti kőfejtőin van feltárva. Elég gvakoriak benne a Lingula gornensis Parona, Disinasp., Myophoria sp., és Nothosaurus sp. fog- és csontmaradványok. Erre települ enyhe szögdiszkordanciával a legújabban kövületesen is igazolt, alsó-pliensbachi emeletbe tartozó sárga agyag- és homokkőrétegekkel kezdődő jura rétegsor (AGER D. V.—CALLOMON J. H. 1971J. Ladini emelet A mecseki fáciesterülettel szemben a villányi üledékgyűjtő vályú területén a ladini regresszió teljes kiemelkedésre vezetett. A villányi üledékgyűjtő a Fazekasboda—Mórágyi kristályos háttal együtt emelkedhetett ki. Erre utal a már ismertetett dél-mecseki felső-triász, liász monomikt konglomerátumos fácies, ami valószínűsíti a D felőli szárazulatot. A mecseki vályú gyors süllyedése a felső-triászban indul meg, viszont a villányi fáciesterület a Fazekasboda —Mórágyi küszöbbel együtt ekkor emelkedik ki. Ez az ellentétes, egymást ellensúlyozó izosztatikus jellegű moz-